Orvoslás, zene egyaránt meghatározóan van jelen az életében évtizedek óta. Van köztük kapcsolódási pont?

A talentumokról szóló példázat eligazít ebben. Ha valaki mind az orvosi pályán, mind a művészet terén kap talentumokat, sáfárkodjék mindkettővel. Nem egyedi a példám, a néhai zongorista Vukán György fogorvos is volt. Hacki Tamás füttyművész kenyérkeresetét tekintve fül-orr-gégész… Egyébként mind az orvosi munka, mind a zenei tevékenység más irányban foglal le, így egyikből a másikba átváltva ki tudja pihenni magát az ember.

Hosszú, nehéz, nyolcórás napi orvosi munka után ha felüdülést szeretnék, akkor ott a fuvola. De visszafelé is igaz ez. Egy-egy nehéz stúdiófelvétel után az ember szintén elfárad, és akkor jó visszatérni annak a hivatásnak a gyakorlásához, amelyben hús-vér embereken kell segíteni.

A zene is gyógyít, mondják. Van ebben is igazság?

Ha egymás mellé teszünk egyfelől egy Solaris-kompozíciót vagy – akár jelenleg aktív zenekaromtól, az Invocatiótól – egy zsoltárfeldolgozást, másfelől egy black metal nótát, látnunk kell a befogadóra tett hatások különbségét. Ha valaki felzaklatott állapotban valami sötétebb dolgot hallgat meg, az csak a szétesés felé viszi őt, ám a mi zenénktől remélhetőleg felüdül.

Annak, hogy az 1980-ban alakult Solaris zenekart szárnyaló melódiák jellemezték, de még a karcosabb számai sem voltak lehúzóak, köze lehetett ahhoz, hogy a frontemberük a keresztyénség által megérintett fiatal volt?

Abban az együttesben mindenki belevihette saját egyéniségét, világlátását az éppen születő zenébe. Kölcsönhatásban alkottuk akkor a számainkat, főleg a próbateremben. A végeredmény rendre az lett, hogy lehengerlési szándék, hatásvadászat helyett tényleg megjelent bennük valamiféle gondolatiság, gondolkodásra késztetés. Szavak nélkül persze, az instrumentalitás miatt. Az már csak másodlagos, hogy a Solarisra éppen a science fiction címkét ragasztották.