Tasnádi István

A mezőségi Szamosújváron született 1995-ben, a Kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett, két egyetemi szakot végzett. Három évig a Farkas utcai gyülekezet segédlelkésze volt, majd tavaly a kollégium iskolalelkészévé választották. Szereti a levéltári tudományos munkát, idén ősztől a Károli Gáspár Református Egyetem doktori iskolájának tagja.

Tasnádi István: – A belelátást a levéltári munkába talán nehezíti, hogy nem történik semmi látványos, ha elhanyagolják. Viszont érezhető akkor, amikor egy perhez sürgősen szükség van valamilyen bizonyító erejű okiratra.

A mezőségi Szamosújváron született 1995-ben, a Kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett, két egyetemi szakot végzett. Három évig a Farkas utcai gyülekezet segédlelkésze volt, majd tavaly a kollégium iskolalelkészévé választották. Szereti a levéltári tudományos munkát, idén ősztől a Károli Gáspár Református Egyetem doktori iskolájának tagja.

A Kolozsvári Református Kollégiumban tanult. Miért választotta a filológiát? Hogyan lett ugyanakkor teológus?

Középiskolai tanulmányaim befejezése után világos volt, hogy a teológián szeretnék továbbtanulni. Ebben döntő szerepe volt a kollégium közösségének és lelkiségének. A lelkipásztori hivatással kapcsolatban kevés elképzelésem volt azon kívül, hogy ezen a területen szeretnék szolgálni. Két év alatt belerázódtam a teológiai tanulmányokba, de az volt az érzésem, mégsem használom ki a rendelkezésemre álló időt. Ezért döntöttem úgy, hogy beiratkozom a magyar irodalom szakra. Az eredeti szándékom az volt, hogy olvasottságra tegyek szert, ami később segítségemre lehet a lelkipásztori szolgálatban. Elég hamar világossá vált, hogy nem szűkíthető le ennyire az ottani jelenlétem. Nem azt kaptam az egyetemtől, amire számítottam, de úgy érzem, sokkal fontosabb dolgokat tanulhattam meg. Egyrészt azt, hogy az irodalom: tudomány, nem tekinthetek rá puszta eszközként céljaim elérésében, másrészt azt, milyen az a világ, amelyben szolgálni készülök.

Egy ideig a kolozsvári Farkas utcai gyülekezet segédlelkészeként ismerték. Mennyire nehéz vagy áldásos Erdély egyik legpatinásabb református közösségében szolgálni?

A szolgálatban mindig fokozottan érzem a rám nehezedő felelősséget attól függetlenül, hogy kis létszámú falusi gyülekezetben vagy nagyvárosi környezetben hirdetem-e az Igét. Ez csak annyiban vált érezhetőbbé a Farkas utcai szolgálatomban, hogy egykor diákként is ide jártam áhítatra, ezért még inkább éreztem, mennyire fel kell készülnöm a szolgálatokra. Az itt töltött három év során inkább a munka áldásos voltát tapasztaltam meg. Ezt főként az ifjúsági munkában éreztem, ahol jól megtaláltuk a hangot a fiatalokkal. Időközben megismertem a gyülekezet tagjait, és az olyan szolgálatokat is egyre szívesebben vállaltam, amelyektől korábban tartottam.

Hogyan került kapcsolatba a levéltári munkával, milyen munkát végez?

A levéltárral egykori tanáromon, Ősz Előd segítségével kerültem kapcsolatba még diákként. Egyháztörténeti témában írtam a dolgozatomat a záróvizsgához, ehhez az ő tanácsára levéltári forrásokat is használtam. Később teológusként természetes volt, hogy tudományos dolgozataim, mesterdolgozatom forrásainak többsége itt található. Elég korán elköteleződtem az egyháztörténet mellett, így magától értetődő volt, hogy bejártam a levéltárba kutatni. Az intézményi feladatok közé tartozik az iratok előkészítése a szakszerű tárolásra a porszívózástól a rendezésig, gyülekezeti levéltárak rendbetétele, elnéptelenedett egyházközségek irattárának beszállítása, rendezése és tárolása, kért ügyekhez dokumentumok felkutatása és így tovább. A belelátást a levéltári munkába talán nehezíti, hogy nem történik semmi látványos, ha elhanyagolják. Viszont érezhető akkor, amikor egy perhez sürgősen szükség van valamilyen bizonyító erejű okiratra. Tavaly a kollégium iskolalelkészévé választották.

Gondolta volna korábban, hogy az egykori alma materébe tanárként és iskolalelkészként is visszatér?

Nem számítottam erre, a püspöktől kapott megbízatás meglepetésként ért. Elsősorban az egykori iskolám és az egyházkerület iránt érzett tiszteletből vállaltam el. Úgy éreztem, ez olyan pillanat, amikor meghálálhatok valamit abból, amit eddig kaptam. Tudtam, a megbízatás átmeneti időszakra szól, de addig is törekszem arra, hogy becsülettel végezzem a feladataimat. Jól érzem magam a fiatalok körében, bár kezdetben nehéz volt tudatosítani, hogy az iskolapad másik oldalán állok.

Mik a tervei a következőkben?

Idén ősztől felvételt nyertem a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Doktori Iskolájába. Amikor szükséges, Budapestre utazom, de Kolozsváron élek, és igyekszem jó eredményekkel befejezni a doktori tanulmányokat, valamint hűséggel végezni a szolgálatomat.