Láttál már iránytűt? Esetleg volt is már a kezedben? Ha igen, akkor tudod, hogy nagyon érdekes kis műszer. Lényegében egyszerű kis doboz, amely elfér a markodban. A teteje átlátszó, hogy lásd a nyelvét, amely általában kék és piros színű nyilacskát formáz. Az benne az érdekes, hogyha a kezedben tartod, akármerre fordulhatsz, a kék vége mindig észak felé mutat. Ez úgy lehetséges, hogy az iránytű hegyét mágnesezhető anyagból készítik, acélból vagy valami vasötvözetből, és ez a tű mindig beáll a föld északi, mágneses pólusa felé.

Ha már tudod, merre van észak, akkor könnyen meghatározhatod a többi égtájat is. Ha úgy állsz, hogy előtted legyen észak, akkor a hátad mögött van dél, balra van nyugat, jobbra pedig kelet. Erről szól egy ismerős mondóka is: Előttem van észak, hátam mögött dél, balra a nap nyugszik, jobbra pedig kél. Ha ismered az irányokat, akkor könnyebben tájékozódsz idegen terepen is, például az erdőben.

A Biblia korában különösen fontos volt a tájékozódás a hajósok számára, hiszen a nyílt vízen nincsenek utak vagy bármi más, ami jelezhetné nekik az útirányt. Több mérőeszközük volt, amelyekkel tájékozódtak, de a Nap és a csillagok járása is segített nekik, hiszen például a Sarkcsillag mindig megmutatta az északi irányt.

Az az érdekes, hogy a bibliai időkben is hasonlóan határozták meg az égtájakat, mint ahogyan a mondóka sorolja, csak ők keletnek fordultak. A héber nyelvben ugyanis a kelet azt jelenti: elöl, a nyugat azt, hogy valami hátul van, bal kéz felől észak, jobbra pedig dél. Az égtájak a Bibliában is szerepelnek, persze nem útleírásokban, sokkal inkább Isten ígéreteiben.

Például amikor Isten Ábrahámnak ígérte Kánaán földjét, ezt mondta neki: – Emeld föl a tekinteted, és nézz szét arról a helyről, ahol most vagy, északra, délre, keletre és nyugatra! Mert mindazt a földet, amelyet látsz, neked adom és utódaidnak mindörökre (1Móz 13,14–15). Hasonlóan mutatta meg Mózesnek, majd Józsuénak is az ígéret földjét, de ott már nemcsak égtájakat említ, hanem azt is, hogy Izráel mely törzse fogja az adott égtáj földjeit birtokolni.

És megmutatta neki az Úr az egész földet: Gileádot Dánig, egész Naftáli földjét, Efraim és Manassé földjét, Júda egész földjét a nyugati tengerig, a déli részt, a Jordán környékét és a pálmafák városát, Jerikót Cóarig (5Móz 34,1–3). A négy égtáj a teljes ismert világot is jelentette a zsidók számára. De nemcsak az országokat, hanem a népeket is. Jézus így küldi el tanítványait, hogy hirdessék Igéjét:

– Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig (Mt 28,18) – hogy majd az utolsó napon összegyűjtse választottait a négy égtáj felől, az ég egyik végétől a másik végéig (Mt 24,31).