Jákób kiválasztása nem egyéb, mint az Ábrahámnak adott ígéret beteljesedése: „…számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz!” (1Móz 15,5). De kérdezhetnénk, hogy a két testvér közül miért nem Ézsau lett az örökös, hanem Jákób.

A kiválasztást nem lehet kiérdemelni vagy megszolgálni, mert titok, a teremtő Isten döntése, amelyet örömmel és hálával el lehet fogadni. Pál apostol ezt mondja erről: „Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla! Hiszen így szól Mózeshez: »Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.« Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. Mert így szól az Írás a fáraóhoz: »Éppen azért emeltelek trónra, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.« Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít. Azt mondod erre nekem: »Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellene akaratának?« Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: »Miért formáltál engem ilyenre?«” (Róm 9,14–20).

Az újszövetségi ’ekklészia’ a gyülekezet és egyház, a kihívottak közösségét jelenti, ahogyan az 590. énekünkben is énekeljük: „Kihívott minden népből egy lelki népet itt...” Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket...” (Jn 15,16).

A kiválasztás Isten titka, senki sem sajátíthatja ki. Egy nép vagy csoport sem mondhatja, hogy csak mi vagyunk a választottak. Szép adventi énekünk Istennek az egész embervilág iránti kiválasztó kegyelméről beszél: