Debrecen szellemi-egyházi holdudvarában, Hajdúnánáson is a reformáció tanai nyertek teret már az 1550-es évektől, ezzel együtt az oktatási keretek megerősödtek. Nánási Gergely református lelkipásztor neve feltűnik az 1569. október 10-i váradi disputa jegyzőkönyvében a debreceni szuperintendens, Méliusz Juhász Péter közvetlen munkatársaként. Reformátori munkássága az egyházközség oktatási szolgálatára is kiterjedt. A hajdúk 1605-ös letelepítése után újabb lendületet vett az egyházközségi keretek között szervezett oktatásügy.

Az első lelkész, Paksi István nevét egy 1617-es dokumentum említi, az első ismert rektort a 1656–57-es tanévre kiküldött Szenczi Márton személyében ismerhetjük meg. A hajdúnánási iskola a Debreceni Református Kollégium partikulája volt több száz éven keresztül. 1656-os alapítása után fiúiskolaként működött, amelynek bővítésére adatot találunk 1769-ből, amikor hat tanteremmel növelték meg az épületet, amit 1844-ben és 1878-ben újabb átalakítások követtek. Hajdúsági partikulaként Nánás Böszörmény után a debreceni kollégium legjelentősebb fiókintézménye volt a térségben.

Fokozatos fejlődés mellett négyosztályos, 1861-től hatosztályos, majd 1904-től nyolcosztályos gimnáziumi keretek között folyt a középfokú oktatás, amelyről később levált az elemi iskola, és megalakult a leányiskola is. A nánási leányiskoláról 1765-ből ismerünk adatot, amikor új helyre való költözéséről tudósítanak, így az már korábban is fennállt valamilyen formában. 1784-ben már két helyszínen folyik az oktatás. A partikuláris rendszer 1856/1857-ben szűnt meg, amikor az iskola magángimnáziumi besorolást nyert az 1850-es osztrák középiskolai reformrendelet alapján.

A folyamatosan növekvő tanulói létszám miatt emelték – főként adományokból – a most visszakapott épületet, amely 1906-ra készült el, és amelyben 1908. május 14–16- án zajlott le az első nyilvános érettségi vizsga. A legnagyobb adakozó Soós Gábor városi jegyző és testvére, Soós Sára voltak. Kész vagyonnal támogatták egyházukat és az iskolaügyet, a férfi ötvenezer, testvére harmincötezer forintos felajánlást tett a nánási gimnázium javára, valamint telket, házat, illetve harminchárom hold szántót is felajánlott.

Az első világháború hatásait nem kerülhette ki a református gimnázium sem, hiszen végzőseinek 1915-től „hadi érettségi” bevezetésére került sor, hogy minél hamarabb katonai szolgálatba állhassanak. Több hősi halottja is volt a gimnáziumnak, nevük a város főterén 1927-ben felállított szoborcsoport talapzatán olvasható, illetve külön táblán a gimnáziumban. A háború alatt a főépület hadikórházként működöt. Kollégiuma a világháború után lett a gimnáziumnak, szükségességét 1922-ben ismerte fel Csiha Márton malomtulajdonos és felesége, Hajdú Zsuzsanna, akik az internátus megépítésére kilencszázhuszonnyolc négyszögöles telket adományoztak harmincezer korona értékben. Az épület 1931-ben készült el, hogy kezdetben ti étkezést és tanulási lehetőséget.

A kollégium az 1940-es évekre a tehetséggondozás kiemelt helyszínévé vált azzal, hogy csatlakozott az Országos Falusi Tehetségmentő Alaphoz. Ma is működik, jelenleg harminchat fő befogadására alkalmas. A két háború között minisztériumi rendeletre reálgimnáziummá szervezték az intézményt, majd az 1948-as államosítás megpecsételte a sorsát, a református oktatás hosszú időre megszűnt a városban. Az iskola 1952 óta viseli Kőrösi Csoma Sándor nevét, a szakképzés 1962-ben indult el, és egészen 2015-ig, a fenntartóváltásig megmaradt.

A református egyház 2024-ben kapta vissza az iskola épületeinek tulajdonjogát.

Forrás: Kocsis Áron – Éliás János: Hajdúnánás iskolatörténete a kezdetektől a jelenkorig