Ami örökkévaló
A nyugati világban, amelyhez mi is tartozunk, a naptári új esztendő január elsején kezdődik, ezt még a régi rómaiaktól örököltük. A középkori Európában sokáig Jézus Krisztus születésnapján, karácsonykor ünnepelték az újévet. Nemzeti hagyományunk szerint első királyunkat tudatosan Kr. u. 1000. december 25-én koronázták meg, így az 1001. év első napja, egyben az új évezred kezdete a magyar keresztyén állam szimbolikus születésnapja. Van azonban másféle időszámítás is: a református egyházi esztendő advent első vasárnapján kezdődik, és a következő év advent előtti vasárnapjáig tart, így mi, magyar reformátusok a mostani hétvégén búcsúzunk az óévtől. Ezt a napot az örökkévalóság vasárnapjának hívjuk, amikor visszaemlékezünk az elmúlt egyházi év során elhunytakra, s egyben előretekintünk Isten örökkévalóságára. A halottak napjával kezdődő „halál hónapját” az örök élet reménységével zárjuk, s a következő vasárnaptól már Jézus eljövetelét, az örökkévaló Ige testté lételét várjuk. Örökkévaló: mit jelent ez a szó akkor, amikor minden az ideig valóról, a máról, a pillanatról szól?
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!