Mindmáig csodálkozik a világ, hogy Donald Trump republikánus jelölt nagyarányú győzelmet aratott az amerikai elnökválasztáson. Mi vezethetett a sikeréhez?

Mint mindig, a gazdasági helyzet most is komoly súllyal befolyásolta az amerikai elnökválasztás kimenetelét. Az emberek hetven százaléka vélekedett úgy az Egyesült Államokban, hogy nem jó irányba megy az ország. Az árszínvonal körülbelül húsz százalékkal volt magasabb, mint 2021 elején, és az emberek csak harmincnyolc százaléka érezte úgy, hogy nagyjából ugyanúgy vagy jobban él, mint 2021-ben, amikor beiktatták Joe Bident. E makrogazdasági számok nyilvánvalóan azt mutatták, hogy az emberek döntő többsége úgy ítélte meg: a Biden-kormányzat nem teljesített jól.

Közbevetőleg: a munkanélküliség viszonylag alacsony, nem?

Ahhoz képest alacsony, hogy milyen magas volt 2022-ben a Covid következtében. Az emberek azt is érzékelték, hogy az utóbbi két évben a magas infláció felemésztette a bérek emelkedését… Az, hogy az úgynevezett „kitchen matters” – „konyhai ügyek” –, az élelmiszerárak, a benzinárak, egyáltalán a megélhetési költségek általában hogyan alakultak, most is nagymértékben befolyásolták az amerikaiakat. Így a jelek szerint elég sok potenciális demokrata szavazó is a republikánus jelöltre szavazott, például az afroamerikai feketék húsz-huszonöt százaléka, főleg a férfiak. Ők azok közé tartoznak, akik alacsonyabb keresetűek – ez évi ötven-hatvan ezer dollárt vagy ennél kevesebbet jelent. Az ő pénztárcájukat jobban érinti az árszínvonal emelkedése, mint azokét, akiknek évi kétszázezres a jövedelmük. Ezek a rétegek most korábban nem látott arányban szavaztak Trumpra.

A demokrata Obama 2008-as hatalomra jutásakor azt jósolták elemzők, hogy a republikánusoknak soha többé nem lesz elegendő szavazójuk a győzelemhez, a feketék mellett a spanyol ajkú szavazók egyre növekvő aránya miatt. Most meg azt láttuk, az afroamerikaiakhoz hasonlóan sok latinó is simán átpártolt a republikánus jelölthöz…

A latinóknál figyelemre méltó módon a határkérdés is elég fontosnak bizonyult. A már második generációs spanyol anyanyelvűek úgy gondolták, hogy a Biden-kormányzat a republikánusokénál jóval nyitottabb határpolitikája az ő érdekeiket is sérti. Márpedig a dél felől érkező illegális bevándorlók számát az utóbbi három és fél évben tizenkét-tizenhárom millióra becsülik. Utóbbiak a latin-amerikai hátterű alacsony keresetűek versenytársaiként is jelentkeznek sok munkakörben. A határkérdés problematikája tehát nem csak azoknak volt fontos, akik hazafiasan gondolkodnak. A migráció a megélhetés kérdésével szorosan összefonódott a 2024. őszi elnöki választáson.

Eközben Kamala Harris sűrűn beszélt az emberek elidegeníthetetlen „testi jogairól”, az abortusztól a transzneműekig terjedő kérdéskörről. Elszámította magát ezzel, netán az ilyen nézetek hangoztatása ellenére veszített?

2016 óta a Demokrata Párt még inkább elmozdult balfelé. A párt baloldala, a progresszívek egyre nagyobb befolyásra tettek szert. Ők erőltetik a radikális zöldpolitikát is.

Rendben, de azt is olvashattuk, hogy az európai ökoterrorizmus éppen „Amerikába kerget” európai iparvállalatokat.

Az amerikai választások szempontjából mégis az játszott szerepet, hogy Biden elnök az ottani radikális zöldlobbi hatására ez év elején befagyasztotta az a cseppfolyósított földgáz exportját. Ezt nagyon is számon tartották a szavazók, például a billegőnek számító Pennsylvaniában, amely a második legnagyobb palagáz-kitermelő állam. Rengeteg munkahely függ attól, mennyit és hogyan termel az USA ebből az energiahordozóból. Részben ezért pottyant Trump ölébe Pennsylvania is. Megjegyzem, Kamala Harris ha későn is, felismerte a bajt, és kampányában gyökeresen megváltoztatta a korábbi álláspontját. Addig teljes mértékben ellenezte a repesztéses palagáz-kitermelést, ám utóbb melléállt. Azonban ez a manővere is kontraproduktív volt: a hitelét, szavahihetőségét kezdte ki.

Csak ebben változtatta meg látványosan a véleményét Harris?

Nem. A migránsügyi véleménye is száznyolcvan fokos fordulatot tett. Korábban az idegen bevándorlók dekriminalizálásáról beszélt, a választási harcban már ő is szigorúbb határvédelmet ígért. Ezzel szemben Trump 2016-ban is, 2024-ben is lényegében ugyanazokat a dolgokat tematizálta: a déli határ megerősítése mellett a konyhaügyek, a hagyományos értékek védelme, a férfi és a nő házasságán alapuló hagyományos család megóvása, illetve hogy az abortusz nem szövetségi kérdés, hanem külön-külön az államokra tartozik.