A túlélés határán
A Közel-Keleten Krisztust követni ma egyet jelent a megmaradásért folytatott állandó küzdelemmel. Szíriában és Libanonban – annak ellenére, hogy a keresztyénség évszázadokon át meghatározó része volt a társadalomnak – a hívek számtalan nehézséggel néznek szembe. A háborúk, a gazdasági összeomlás és a politikai bizonytalanság olyan légkört teremtettek, amely nemcsak a mindennapi életet, hanem a vallási és kulturális örökség fennmaradását is fenyegeti. Szíriában a polgárháború és az Iszlám Állam pusztítása következtében a keresztyén közösségek a töredékükre zsugorodtak, míg Libanonban a mély gazdasági válság és a társadalmi megosztottság helyezi nyomás alá a vallási kisebbségeket. Bár a hívek rendíthetetlenül próbálnak kapaszkodni hitükbe és közösségeikbe, egyre nehezebb biztosítani a jövőt ezen a területen, amely egykor a keresztyénség bölcsője volt. Paul Haidostian református lelkész, a Közel-Keleti Örmény Református Egyházak Uniója (UAECNE) és a Haigazian University elnöke, valamint Harout Selimian református lelkész, az UAECNE szíriai elnöke a svájci protestáns egyházak által támogatott HEKS-konferenciára érkeztek Magyarországra.
Interjúnk során olyan gondolatokat fogalmaztak meg, amelyek nemcsak a Közel-Kelet keresztyénei számára, hanem nekünk is tanulságosak lehetnek.
Keresztyén vezetőként hogyan látja saját feladatát ebben a geopolitikai helyzetben? Tud-e közösséget formálni, hitet és reményt adni a híveknek?
Harout Selimian: A világ számos pontján élnek örmény közösségek, amelyek közül az egyik legnagyobb Aleppóban található. Ez a város az arab világ szívében képes volt megőrizni az örmény identitást és vallási hagyományokat. Lelkipásztorként mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a minden átélt szenvedés ellenére kitartó és továbbra is a Közel-Keleten maradó Krisztus-hívőknek különleges jelentőségük van. A szíriai keresztyének mindennapjaikat a háború és pusztítás árnyékában élik, amelyben az otthon maradás és a túlélés folyamatos kockázattal jár. Életük tele van bizonytalansággal, megválaszolatlan kérdésekkel és feldolgozatlan traumákkal, mégis mindennap küzdenek hitük megtartásáért. Ez a kitartás azonban nem csupán szimbolikus, mélyen gyakorlati is: a saját nehézségeik ellenére képesek megosztani másokkal, amijük van.
Vezetőjükként az egyik legfontosabb feladatom a lelki támogatás mellett a humanitárius kezdeményezések támogatása. Különösen nagy hangsúlyt helyezek az oktatási programokra, mert hiszem, hogy egy közösség jövője és virágzása a fiatalok képzésétől függ. A lelkipásztor jelenléte a fiatalok számára nemcsak vezetői, hanem megerősítő szerepet is betölt. Mindennapi tevékenységeim közé tartozik a lelkigondozás, az istentiszteletek vezetése, a bibliatanulmányozás, a betegek látogatása. Úgy vélem, a legfontosabb küldetésem, hogy összefogjam az embereket, fenntartsam a jóllétüket, és reményt nyújtsak nekik. A remény és a kitartás megőrzése – ez az én legfőbb hivatásom.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!