Frissen sült sajtos pogácsával kínál Szabóné Csökmei Edit, miután leülünk beszélgetni vele és férjével, Szabó Józseffel, hogy visszatekintsünk negyvennyolc évnyi közös szolgálatukra, amelyből négy évtizedet egy helyen, a Törökszentmiklósi Református Egyházközségben töltöttek lelkipásztorként. A pogácsa mellé egy kis fadobozból teát is választhatok.

HÁLAADÁS ÉS ÖRÖM

Amíg a filter a gőzölgő vízben ázik, a nyugdíjas létben eltöltött közel két hónap tapasztalatairól kérdezem a házaspárt. – Akkor költöztem át ide, amikor október elsején befejeztem a lelkészi szolgálatot – mutat körbe Szabó József. – Ezt a helytörténeti gyűjteményt a város háromszázadik évfordulójára alapítottam. Az intézmény vezetése továbbra is az én feladatom, itt kezdtem meg az aktív nyugdíjas éveimet – tájékoztat a művészettörténész-diplomával is rendelkező lelkipásztor. Az egyik polcra mutat, amelyen vaskos dosszié pihen. – Abban vannak az elmúlt negyven évben elkezdett, de be nem fejezett helytörténeti és egyháztörténeti munkáim, ezeket fogom folytatni – jelenti ki határozottan.

Szabóné Csökmei Edit sem hagyott fel teljesen a szolgálattal, bár ideje egyre nagyobb részét hat unokájának látogatása teszi ki. – Főállású nagymamaként egyfolytában cikázom – mondja a lelkész, aki nyugdíjazása után is a helyi nőszövetség elnöke marad. Továbbra is ő tartja a tagoknak a szerdai bibliaórát, de jut ideje a betegek vagy az idős miklósi gyülekezeti tagok látogatására is.