Milyen próbákkal szembesült, amióta a pécsi fogorvosképzés szakvezetője lett?

Amikor harmincöt évesen idehívtak a pécsi fogászati klinikára, mindent át kellett alakítani, újra kellett indítani. Új klinikai helyszíneket, laborokat építettünk, mivel nem volt rendes kampuszunk. Az elmúlt tizenöt év alatt megdupláztuk a hallgatószámot, a diákok fele idegen nyelvű. Mostanra ki merem jelenteni, hogy sikerült felrajzolni Európa térképére a pécsi fogorvosképzést: modernek, szépek vagyunk, államközi szerződésünk van Norvégiával. Emellett sikerült meghonosítanom az egyetemen a karácsonyi ünnepségeket, hogy kicsit megállhassunk az ünnep előtt. Ilyenkor igyekszem mindig hozni a kollégáimnak Igét vagy evangéliumi verset.

Hogyan segítette ebben a hatalmas munkában a hite?

Hogy mit adott ehhez a hit? Leginkább mindent. Én hihetetlen mértékben kegyelemre szoruló ember vagyok. Nemrég olvastuk a római levélben: „Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt.” Ez nekem örök vitám volt fiatalként: igenis, mi képesek vagyunk a jóra! Most már egyre inkább azzal szembesülök, hogy ez nem így van, és ezt föl kell dolgozni valahogyan. Ötvenéves vagyok, és (Dante után szabadon) az emberélet felénél egy sötét, sík, homokos, elhagyatott helyre ér az ember. Ez már a B-oldal, ahogy mondani szokás. A zsoltár ezt a jövőképet mutatja nekünk: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha még több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság...” Én hiszem és meg is tapasztalom, hogy ebben az élethelyzetben is közel akar vonni magához az Úr. Most kell bizonyságot tennünk Isten kegyelméről és szeretetéről, mert még engedi, hogy éljünk. Hiszem, amit Pál mondott a rómaiaknak: „A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt a lábatok alatt hamarosan.”

Ismertesse egy kicsit a gyülekezetét!

A Pécs-Kertvárosi Református Egyházközség a legnagyobb Baranyában, emellett miénk a három legnagyobb befogadóképességű templom egyike. Pécsett központi helyen vagyunk közlekedés szempontjából is. Van melegítőkonyhánk, le tudunk ültetni bő száz embert. Volt, hogy nálunk szervezték meg az egyházmegyei presbiteri csendesnapot, idén pedig mi adtunk otthont a reformációs istentiszteletnek, Kiss László pécsváradi lelkipásztor tartott kiváló előadást. Viszonylag sok gyülekezeti alkalmunk van, végre elindult a kisifi, tehát jelenleg a konfirmáltak megtartása biztatóan alakul. A fiatal felnőtteknek is van bibliaórája: úgy tűnik, most felpezsdült a közösség élete.

Újdonsült főgondnokként milyen tervei, céljai vannak a gyülekezetben?

Az az álmom, hogy megszervezzünk egy egyhetes, egyetemista korú fiataloknak szóló, tematikus vándortábort. Szívügyem bemutatni az ifjúságnak a reformátusság múltját, jelenét és az ebből fakadó lehetséges jövőjét, így erősíteni bennük a református és a magyar öntudatot. Baranyában született meg a magyar reformátusság, itt dolgozott Sztárai Mihály, itt voltak az első zsinatok. Az idők során aztán sok mindennel kellett megküzdenie a baranyai hívőknek, nagy vívmány volt, amikor létrejött az első református gyülekezet a városban. Pécsett és környékén számtalan kulturális örökséghelyszín is található: régi baranyai fakazettás templomok, a mohácsi emlékhely, a kákicsi felújított Kiss Géza-parókia. Lehet biciklizni, a Duna holtágain kenuzni. A tábor bemutathatná az egyetemista korosztálynak, mit jelent magyar reformátusnak lenni, mi ennek a kulturális örökségnek a nemzetmegtartó ereje és a jövőt megalapozó jelentősége. A munkatársaimnak mindig azt szoktam mondani, „think big”, vagyis gondolj nagyot. Ha valakinek jó ötlete támad, nyugodtan vágjon bele. Végül is a Google is garázsvállalkozásként indult.