... ad a hit, hogy Isten gyermeke vagyok. Ez a státuszom, biztonságban érezhetem magam, mert mennyei Atyám gondoskodik rólam, megvéd engem a gonosz támadásai közben, Jézus Krisztusban megváltott engem. Ez lehet, feltételezésünk szerint, a „tejnek itala”, amelyre Pál apostol utalt a korinthusiaknak írt első levele korábbi fejezetében (lásd 1Kor 3,1–2). Ez az alap, a kezdet, amellyel elindulhat a megtért ember. De milyen az a hitvallás, amely a „keményebb eledel” fogyasztására méltat, és nagykorúságot mutat? Ha így folytatódik: ezért elhordozom a terheimet, felismerem és vállalom a keresztemet, elviselem a társaimat, vállalom a felelősséget a saját döntéseimért és tetteimért, sőt felelősséget vállalok a jövő nemzedékért is úgy, hogy továbbadom mindazt, amit megértettem – akkor ez Pál felfogása szerint érettebb hívőre vall.

Ki mondja meg, hogy felnőtt vagyok-e már vagy még kiskorú? Amíg másoktól várjuk a választ, addig biztosan nem vagyunk felnőttek. Ha kérdezel, a feleletet is megtalálod. Amíg másoktól vársz dicséretet vagy korholást, addig gyermek vagy, mások igazolják és osztályozzák a magatartásodat, tőlük függsz. Amíg ösztönök irányítanak, az az öröm-elv, hogy nekem ez jó vagy rossz érzés, addig nem vagy alkalmas a közösségi életre. Az érés folyamatában megtanulható az igazodás a környezetünkhöz, a családhoz, munkahelyi és baráti közösséghez. Jó, ha mentor vezet, olyan mértékadó felnőtt, aki a tévedéseket visszajelzi, közben bátorít és megerősít, különben csak külsőleg történik meg az igazodás, azaz képmutatóvá válsz, s az rosszabb, mint a gyermek-éned eredeti ösztönei, tudatlansága. Akkor felnőttként moralizáló leszel, ítélkezel a törvény alapján (hogy másnak se legyen jobb, mint neked).

A törvénynek és a normáknak a bensőnkben kell meggyökerezni, hogy belülről vezessenek. Krisztus felnőtt követője megállapítja a problémát, és megoldást keres ítélkezés helyett. Szabaddá válik attól, hogy csak önmagát védje, és szabaddá válik arra, hogy szembenézzen önmagával és a problémákkal. Ismeri és elviseli a saját ellentmondásait, árnyoldalát Isten erőterében. Krisztustól nyer szabadságot arra, hogy támadásra és sérelemre ne agresszíven válaszoljon, hanem a Lélektől nyerjen bölcsességet, bocsánatot a konfliktusok kezelésére, és azt adja vissza.

Pál példát ad. Mélyen elszomorították a rossz hírek, amelyeket a gyülekezetről kapott, amelyekben az ő személyét is kritizálták. Ebből születtek a korinthusi levelek. A lehető legjobbat hozta ki. Vállaljuk hát a keményebb eledelt a lelki növekedés reményében!