Lássuk ezek után az első januári bejegyzést: „1594. A Collegium Wilhelmiticumban, amikor a második osztály tanulója voltam, istenfélő könyörgéssel kezdtem el ezt az évet, állhatatosan kérve Istentől, hogy jól megtanulhassam Chytraeus kátéját, a dialektikát, a retorikát és ennek az osztálynak a többi tárgyát, s így a legközelebbi vizsga után becsülettel léphessek előre.” Ezt a feljegyzést a strassburgi kollégium lakójaként vetette papírra az éppen huszadik esztendejébe lépő ifjú. A szövegben emlegetett David Cythraeus-féle káté sok latin és német kiadást megért, népszerűvé vált lutheránus kézikönyv volt, amelyet a szerző egyetemi előadásai anyagából állított össze. A második idézet ugyanitt, már huszadik életéve elején készült, s fő témája az újévi imádság és hitéletápolás mellett olyan „jó tanulói fogadalom”, amelyben már bibliai igehelyeket is említ: „1595. Ezt az évet Strassburgban, a Collegium Wilhelmiticumban kezdtem meg, hálát adva Istennek, amiért kegyesen oltalmazott az elmúlt esztendőben, és imádkozva, hogy a mostanit is tegye szerencséssé, és tanulmányaimban sikeres előmenetelt adjon. Befejeztük Ezsdrás próféta könyvének olvasását és Salamon Példabeszédeit.”