Felnőttként tért meg. Minek a hatására?

Sokan tudják egy konkrét eseményhez kötni a megtérésüket, többen még az időpontra is óra, perc pontossággal emlékeznek. Nem tudom, baj-e vagy sem, de nekem nincs ilyen időpontom, eseményem. Azt is meg merem kockáztatni, hogy nálam még a mai napig tart, mert folyamatosan kérdéseim vannak a hitről. Nem kétkedek, de amikor megkapom a választ a bennem megfogalmazódott kérdésre, megnyugszom. Gyermekként volt kapcsolatom az egyházzal, majd amikor a diplomaszerzés után, a későbbi feleségemmel elkezdtük tervezni a közös életünket, mindkettőnkben megfogalmazódott, hogy szeretnénk majd házasságunkat Isten előtt is megerősíteni, református egyházi keretek között. Ekkor már (és még) Tatán laktunk, Márkus Mihály püspök mondott áldást a házasságunkra. Miután megszületett az első gyermekünk, felismertem, hogy férjként, szülőként felelősséggel tartozom a családomért, és ehhez kell egy sorvezető, amely mentén irányíthatom az életem: a munkát, a családot. Bizonyára van erre receptje a nem hívőknek is, én mégis meg vagyok arról győződve, hogy ez Jézus Krisztus nélkül nem megy, nincs más lehetőség, ő a biztos pont az életünkben. Ez a felismerés, illetve ez a bizonyosság egyre erősebb és tudatosabb lett bennem az évek alatt.

Milyen kérdések fogalmazódnak meg önben, választ kap-e rájuk?

Agrármérnökként végeztem, genetikával foglalkozom. Nagyon szeretem a munkámat, emiatt sokat olvasok is a témában. Sokszor kerül a kezembe olyan könyv, amely szembeállítja a teremtést az evolúcióval, a mai modern genetika tudományát Isten Igéjével. Idővel rájöttem, hogy nálam sokkal okosabb emberek, Nobel-díjas fizikusok, génkutatók, sebészek, akik komoly eredményeket tettek le az asztalra, mind eljutottak az életük során oda – amikor azt hitték, felfedeztek valamit, ahonnan a tudomány viszont már nem tud továbblépni –, hogy felismerték, valójában mennyi mindent nem tudnak még. Ilyenkor az fogalmazódik meg bennük, hogy igen, Istenem, ezt te teremtetted, és egy pici részletét feltártad előttem. Éppen ezért nálam a hit és a tudomány szépen megfér egymás mellett. A válaszokat a kérdéseimre sokszor nem azonnal kapom, hanem hónapok, néha évek múlva. Visszaemlékezve rájövök, mi miért történt, legyen az jó vagy rossz. Mindennek megvan a maga értelme, a maga oka, és én ezt látom isteni gondviselésnek. Isten nagyon bölcsen és nagyon szépen terelget bennünket az életben. Nagyon hálás vagyok a Mennyei Atyának, hogy csodálatos családdal ajándékozott meg!

Lassan egy éve a mocsai református gyülekezet főgondnoka. Mit jelent ez önnek?

Beköltözők vagyunk, huszonöt éve lakunk a faluban, úgy érezzük, befogadtak bennünket, nemcsak a település, hanem a gyülekezet is, ahol már az elején igyekeztünk aktívan részt venni a kisebb-nagyobb feladatokban, például a gyermektáborok szervezésében. Boldogok voltunk, nem is sejtettük, hogy több lesz ebből. Már az is nagy meglepetés és megtiszteltetés volt, amikor presbiternek felkértek, természetesen igent mondtam, és azt is, hogy ha nem férek bele a létszámba, vagy mégsem kapok elég szavazatot, akkor is szívesen megyek és segítek. A gondnoki felkérés is hasonlóan meglepetésszerűen ért. Tisztelem és becsülöm a gyülekezetben előttem szolgálókat. Hitük, kitartásuk példa előttem, hiszen több mint négyszáz évre visszamenően írásos emlékeink vannak az itt élt református őseinkről, ezért a tisztem hatalmas felelősség is egyben! Lelkipásztorunk, Soós Szilárd is mondta, hogy Isten nem az alkalmasokat hívja el egy feladatra, hanem elhív embereket, és majd alkalmassá teszi őket. Ez sokszor eszembe jut még ma is. Úgy gondolom, a gyülekezet akkor működik igazán jól, ha a középpontban Jézus Krisztus áll, a lelkipásztor, a gondnok, a presbitérium és a gyülekezeti tagok között pedig egészséges összhang, együtt gondolkodás alakul ki. Úgy érzem, ez itt Mocsán megvalósult.