A Bükk hegység északi lejtőjén, festői szépségű völgyben fekszik egy kis falu, amelyet átszel a vele azonos nevű patak. A legtöbb honfitársunk talán még nem hallott róla, de jövőre sokan megismerhetik a nevét, hiszen február 18-án ünnepli az ország Jókai Mór kétszázadik születésnapját, és Tardona a legjelentősebb Jókai-emlékhelyek közé tartozik. A már 1848–49-ben híres magyar író és újságíró-lapszerkesztő, a márciusi ifjak egyik vezetője 1849 őszén, kora telén ezen a borsodi településen rejtőzött, és itt töltött hónapjait később több művében megörökítette.

A fiatal Jókai összebarátkozott a nála nem sokkal idősebb helyi református lelkésszel, Rácz Endrével, akivel naphosszat beszélgettek, sakkoztak. Hogy a legszívesebben rá emlékezett vissza a tardonai időkből, az is jelzi, hogy halála után unokahúga, Jókay (a család eredetileg y-nal írja a nevét) Jolán a helyi református egyházközségnek ajándékozott egy cizellált ezüstkelyhet, amelyet az úrvacsorák alkalmával sokáig használtak a templomban. Rácz Endre több mint fél évszázadig pásztorolta a helyi reformátusokat. Mai utóda az egyházközség élén Mérten Nikoletta, aki első női lelkipásztorként került a közösség életébe, lassan már tizedik éve szolgál itt.

A fiatal tiszteletes asszony a XVIII. század végén épült, késő barokk stílusú templom mellett álló, szépen felújított parókián, a napfényes, családias hangulatot árasztó gyülekezeti teremben fogad Tóth Bertalan főgondnokkal, hogy az egyházközség életéről beszélgessünk.