„Trendi” Mikulás-jelmez

A nyelvhasználat tekintetében újra gyermekkorát éli a felnőttvilág. Lépten-nyomon találkozunk gyermeknyelvi szavakkal a nagykorúak beszédében-írásában – a médiában is. E nyelvi infantilizmus egyik esete az -i melléknévképző becéző, kicsinyítő alkalmazása („cuki idézetek”; „jópofi becenév”; „trendin jópofi játékos” stb.) Az ’édes, kedves, bájos’, ’kedvesen, szeretetet ébresztően vonzó, tetszetős, csinos; aranyos’ jelentésű cuki helyett állhatna még például az elbűvölő, tündéri, elragadó, drága, helyes, tüneményes, szeretetreméltó is. A ’mulatságos, mókás’, illetve ’érdekes, tetszetős’ értelmű jópofa említett alakja, a jópofi helyett pedig a szellemes, szórakoztató, tréfás (kedvű), humoros, bohókás, játékos stb.

’A vezető irányvonalnak, az uralkodó (divat)irányzatnak megfelelő’, ’széleskörűen divatos, felkapott’ jelentésű trendi szó unos-untalan szajkózása pedig nemcsak szóhasználati gyerekesség, hanem kerülendő anglicizmus is. E melléknevet is további magyar szinonimákra válthatjuk: korjellemző; népszerű, kelendő, közkedvelt, divatos, menő, keresett; tetszetős, dekoratív, elegáns stb.

Ám a média ezúttal is beéri az elcsépelt divatszóval, itt egy hibrid kifejezéssel, amely úgy jött létre, hogy az angol trend főnévhez hozzáerőltették a mi magyar -i melléknévképzőnket, s előállt a mesterséges trendi: „Jelen kell lenni, átélni a pillanatot – ez elég trendi gondolat”; „napjainkban a fenyőfadíszítés is trendi kérdés lett”. Szerepelnek aztán a kínálatban „trendi karórák”, „trendi tapéták”, „trendi festmények szerelmeseknek”, „trendi korcsolyák”, létezik „trendi Mikulás-jelmez”, van „vidám és trendi film” stb.

Sőt, olvasunk – elképedve – például „trendi hallókészülékek”-ről és „trendi nyavalyáink”-ról. Az effélék kiagyalója nyilván szellemes akart lenni, pedig egyáltalán nem cuki, nem jópofi, hanem tapintatlan a trendi, ha egészségi problémáról van szó.