Új dallamot ad a kántortörvény
A kántortörvény előkészítése nem csak a gyülekezeti zenei élet rendezésére és támogatására irányul, új távlatokat is nyithat a közösségépítés és az egyházzenei szolgálat területén. Bódiss Tamás, az Országos Egyházzenei Igazgatóság vezetője úgy látja, a református egyházzenei hagyományok ápolása mellett a szabályozás célja olyan korszerű, a tradíciókat mégis tiszteletben tartó rendszer kialakítása, amely minden korosztálynak lehetőséget teremt az együtt éneklés örömének megtapasztalására, és erősíti a közösségek összetartozását.
A Zsinat őszi ülésszakán napirendre tűzte a kántori szolgálatról szóló törvény kidolgozásának kérdését. Hogyan merült fel a gondolat, hogy szükség van a kántorokkal kapcsolatos törvényi szabályozásra?
Az 1990-es évek elején, amikor Magyarországon lehetővé vált az egyesületek önszerveződése, mi, református egyházzenészek is úgy döntöttünk, hogy saját szervezetet hozunk létre. Így született meg a Rezem, azaz a Református Egyházzenészek Munkaközössége. Egészen idáig vezethető vissza a kántortörvény gondolata. Külön kiemelném Hamar István, Karasszon Dezső, Fekete Csaba és Dávid István munkásságát, akik meghatározó szerepet játszottak egyházzenei szervezettségünk megerősítésében. Külföldi példákat is tanulmányoztunk. Németországban például az egyházzenészek – tartományi egyházanként és azon belül is – önálló szervezetekkel rendelkeznek, a szakterületük munkájában pedig képzettségi szintjük szerint vesznek részt. A magasabb végzettségűek vezetői feladatokat látnak el, és nemcsak a gyülekezeti munkáért, hanem nagyobb régiókért is felelősek.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!