Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Karsay Eszter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.

E helyszínek a Kárpát-medencén belül és kívül a magyarság ezeréves történetére mutatnak. Sírok, temetők, szülőházak, szobrok, kastélyok, templomok, romok, melyek meghatározzák azonosságtudatunkat.

Nem az számít, ami velünk történik – mert azt nem mindig tudjuk befolyásolni –, hanem az, hogy ami velünk történik, miképpen hat ránk. Legyünk készen a kereszt elhordozásához, ha annak van az ideje, de legyünk nyitottak arra is, hogy Istennél soha nincsenek bepecsételt, örökre berögzült helyzetek. Ő szuverén Úr, aki a történelem végső szálait akkor sem engedi ki a kezéből, ha minden veszni látszik.

A látható egyházban csalódhatunk, de bízni Jézus Krisztusban kell, őrá hagyatkozva pedig a látható egyházat is szeretni és megjobbítani fogjuk. Az egyház nem e világból való, de ebben a világban él, és tele van nyomorúsággal, ám halad a krisztusi megszentelődés útján. Hiszem, hogy mindent meg lehet beszélni, a problémákat meg lehet oldani.

Tudok olyan hívőről, aki nem úrvacsorázott, mert összeveszett a férjével, de a távolmaradást nem tartom jó ötletnek. Éppen az úrvacsora ad erőt, hogy az ember rendezni tudja az életének ezeket a helyzeteit. Az úrvacsora nem fegyelmezési, hanem kegyelmi eszköz – vallja Barta Zsolt, a Pápai Teológiai Akadémia tanára.

Tükröt tartanak elénk rólunk is, a mai református gyülekezetekről és lelkészekről. Hogyan fogadtuk őket? Mert a legtöbb hallgató életében először ült be egy református templomba, tele szorongással, hogy adott pillanatban mit is kell tenni, megfelel-e a jelen lévő gyülekezet kívánalmainak.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, és közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Szetey Szabolcs írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.

Egy életet biztosan megmentett az öngyilkosságtól Kunhegyes nyugdíjba vonuló vezető lelkipásztora. Nagy Kálmán úgy látja, már ezért megérte fölvenni a palástot.

Pétert sokkolja az istennélküliség. Ezért amilyen gyorsan csak tud, visszatér az Úrhoz. A ma embere ezzel szemben meggyőzi magát az életét behálózó politikailag korrekt gondolattal, amely nem akar tudni Istenről.

Talán kevésbé figyeltünk a mondat végi egyszerű meghívásra: „Kövess engem!” Krisztus ugyanezt mondja tanítványainak is, például a Lukács evangéliumában ekképpen: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!”

Az érzelmek központjának minden korban mást tartottak. Az ókorban a máj, a vese volt, manapság a szív jelképezi. Az érzelmeknek nincs központjuk az idegrendszerben, feldolgozásuk és szabályozásuk számos agyi terület együttműködését igényli. Tehát minden döntésünket, sőt még a memóriánkat is az érzelmeink támogatják.

Ezekkel az alkalmakkal tudja megmutatni egyházunk, hogy kilépünk a sajátos komfortzónánkból, és segítő kezet nyújtunk az arra rászorulóknak a templomok falain kívül is. Hiszen ez az igazi cselekvő szeretet – mutatott rá Czibere Károly, a Magyar Református Szeretetszolgálat elnöke a rendezvény megnyitóján.

Az egész országból érkeztek gyermekek, fiatalok az Aranyhíd rap-, vers- és prózamondó verseny döntőjére, megmutatni a cigány kultúra gyöngyszemeit. E napon a költészet és az irodalom élővé, áldottá válik. – Isten ismeri a gondolatainkat, mielőtt még kimondtuk volna őket – hangsúlyozta áhítatában Pena-Sztojka Szabina lelkipásztor, az Országos Református Cigánymisszió vezetője.

A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.

A Galileai-tó környékén, ahol Jézus is élt, az emberek mindennapi táplálékát jelentette a hal, és nem fogtak ki sokkal többet, mint amennyit megettek vagy eladtak. Nem is halásztak ilyen hatalmas kerítőhálókkal, hiszen a hajóik is jóval kisebbek voltak. Jobbára éjszaka dolgoztak, mert a halak akkor jöttek föl a tó mélyéről a víz színére.

– A kép letisztult, nincs sok dilemma: a református intézmény legyen református, XXI. századi keresztyén pedagógiai intézmény, azokon az alapokon, amelyek idáig fölépítették. A másik parancsoló elv maga a gyermek, a munkánk célpontja. Fontos, hogy nem gyermekközpontúak, hanem Krisztus-központúak vagyunk.