NEM KIJÁTSZANI EGYMÁS ELLEN ISTENT ÉS EMBER

Egyik megszólítottam, Kocsis Áron hajdúnánási lelkipásztor azt mondja, ha a teremtés védelméről beszélünk, a karácsony történeténél messzebbre kell visszatekintenünk. – Már a Biblia első lapjain, az ősevangéliumban arról beszél Isten, hogy eljön majd valaki, aki a kígyó fejére tapos, bár az a sarkába mar. Valaki, aki mindent elrendez. A rendezettség ígérete ott van már az élet, a világ létezésének hajnalán is. Ez egybecseng azzal a nagy feladattal, hogy műveljük és őrizzük ezt a teremtett világot, amíg el nem jön a szabadítás – fejtegeti az Ige tükrében.

Kocsis Áron szerint nem jó az isteni gondoskodást és az emberi felelősséget kijátszani egymás ellen: se az új teremtéssel ne akarjuk legalizálni a felelőtlen életmódot, se klímaszorongóként egyedül a nyakunkba venni a művelés és őrzés minden terhét. – Ez utóbbi nagy próbája a Gondviselésbe vetett hitünknek. Jézus egyik kijelentése szerint ő a legkisebb madarat és a hajunk szálát is számontartja. Végeznünk kell a feladatunkat, az emberre van bízva a teremtett világ, ezzel élni és nem visszaélni kell. Ha azon szorongok, hogy itt minden a végét járja, az inkább tűnik e világi pusztán megragadottságnak, nem keresztyén hitbéli távlatnak. A kettősséget mindig meg kell tartanunk: van mennyei polgárjogunk, de megbízatásunk is a teremtés fenntartására. Ez nem vagy-vagy, hanem is! – magyarázza a lelkész. Megtestesülésével Jézus lemondott a menny gazdagságáról és hatalmáról, tudjuk-e példáját követve mi is lemondással vagy legalább mértéktartással ünnepelni ezt?

LAKMUSZPAPÍRÜNNEP

Úgy véli, a karácsony jó lakmuszpapírja annak, mennyire bánunk felelősen az erőforrásainkkal, mennyire mutatkozik meg az Istentől kapott feladat komolyan vétele az energiánk, az anyagiak, a lehetőségeink kiaknázásában. – Ennek az etikai része ugyanis olyan egyszerű dolgokon lemérhető, mint hogy milyen fenyőt veszek, újrahasznosítok-e, milyen ételeket eszem, mekkorákat utazom – hacsak nem használok olyan fenntartható utazási módot, mint hajdan Mária és József vagy a napkeleti bölcsek – teszi hozzá mosolyogva.

Lényeges szempont, hogy egy gyülekezet – akár a diakóniájában is – milyen forrásokat használ. – Mi is készítünk csomagokat, határon belülre és kívülre egyaránt, bennük Hajdúnánáson előállított termékekkel. Az itteni kisvállalkozók és termelők áruit ajándékozzuk, nem a multikét. Jó lehet a csigatészta, a lekvár, mert ezek ráadásul a gyülekezeti közösségben is készülhetnek – mondja. Ráadásul így kétszeres a varázsuk: a készítéskor jótékony közösségbe vonnak, másodszor segítenek ott, ahova elérkeznek.

VÁGOTT, FÖLDLABDÁS, MŰFA?

Sok évig folyt a vita arról, milyen fenyőt válasszunk. A műfenyő mellett érv, hogy évekig kiszolgál, ám gyártása, megsemmisítése egyaránt sok ártalommal jár. A földlabdás mellett a kiültetés lehetősége szól, de a meleg szobában aszalt fenyők kicsi arányban bizonyulnak életképesnek. Szűcs Boglárka, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara Teremtésvédelmi Kutatóintézetének munkatársa viszont Ürge-Vorsatz Diána szavaira alapozva azt mondja, a legfrissebb kutatás a minél nagyobb méretű, vágott fenyőt találja a legjobbnak, mert az sok évig működik együtt a gombafonalakkal, köti meg a talajban a vizet, segíti a biodiverzitást és azt, hogy az erdők mérete ne csökkenjen, nem utolsósorban pedig magyar termelők megélhetését szolgálja a megvásárlása.