Meg kellene írni életünk regényét. Tanulságos volna nemcsak magunknak, utódainknak, de mindenkinek, aki olvassa. Nem lenne irodalmi mű, ha volna bátorságunk ilyen visszatekintésre, de életről és halálról, szerelemről, sorsdöntő fordulatokról, helyes és téves döntésekről szólna. Ki irányította az eseményeket? Isten vagy én? A környezet vagy a vak véletlen, a vágyaim vagy a mindent eleve elhatározó Teremtő? Hitünk szerint nincsenek véletlenek, még ha váratlanul bukkannak is fel helyzetek, amelyekre nem tudunk felkészülni.

Amikor ezekről az élettémákról, homályban tapogatózó esendőségünkről gondolkodunk, és a Fényről, amely megjelent, és az Ige testet öltését hirdeti, hívjuk segítségül az ausztrál L. M. Stedman regényét, amelyből film is készült: Fény az óceán fölött (eredeti címe: Light between Oceans, 2016). Az első világháborúból négy év után hazatérő katona, Tom a borzalmakat a magányos Janus-szikla szigetére vonulva akarja kezelni, csitítani, hogy kiégett, zsibbadt lelke megnyugodjon. A fényt őrzi a világítótoronyban. A vidám Isabel szerelme életre gyógyítja, romantikusan indul a házasságuk. A fiatalasszony azonban kétszer is elvetél. Gyászába váratlanul világít be a fény: a partra kivetődő csónak, benne egy halott férfi és egy egészséges csecsemő. Véletlen vagy Isten ajándéka, akit az óceán sodor hozzájuk éppen akkor, amikor elveszett a remény? A Gondviselő vigasztalása?