Hányadik generációs amerikai?

Nagyszüleim nagyszülei már bizonyosan ott éltek. Édesapám ágáról főleg skótok, angolok, írek a felmenőim. Az arányt nem ismerem, de biztosan sok a skót vér bennem, mert óvatos vagyok a pénzkiadásban... Anyai nagyapám német, kissé vegyes a családom.

Gyerekkorában milyen szerepe volt a vallásnak?

Szüleim élő hitű, szolgálatokat vállaló emberek voltak egy dél-karolinai metodista gyülekezetben. Mi ahogy hétköznap iskolába, úgy vasárnap templomba mentünk. Az Egyesült Államokban ez nem csak egy órát vett igénybe, hiszen az istentiszteletet vasárnapi iskola, képzés előzte meg korcsoportonként, beleértve a felnőtteket is. Ez ma is így megy ott, a református, evangélikus, metodista, baptista világban.

A magyarhoz képest mennyire szilárd az USA-ban a felekezeti mintázat, most csak a hagyományos protestáns egyházakat nézve?

Az Egyesült Államokban az emberek jelenleg már kevésbé ragaszkodnak ahhoz a felekezethez, amelyben felnövekedtek. A társadalom eleve mobilisabb. Amikor valaki új városba költözik, az első gyülekezet, amelyet meg fog látogatni, ugyanaz, ahova addig járt, de ha az valamilyen okból nem tetszik neki, szívesen átmegy máshová, megnézni egy másik felekezet hitközösségét.

Vallási svédasztal?

Itt inkább arra gondolok, hogy nálunk egy-egy felekezeten belül gyakori az erős konzervatív–liberális törésvonal. Tehát amikor egy konzervatív, vagy mondjam úgy, újjászületett hívő ember gyülekezeti szinten felekezeti határokat lép át, azt azért teszi, mert hozzá hitvallásilag közel álló gyülekezetet keres. Vagyis: a hagyományos felekezetekbe jobban betört elvilágiasodás miatt nem annyira a felekezet számít, hanem a hitvallás.

Ön mire „kényes” ezen a téren?

Az én hitvallásom egy történelmi hagyományos protestáns látás, döntően Kálvin, Luther vonalán. Eltántoríthatatlan vagyok attól, hogy a Biblia közvetlenül és maradéktalanul Isten Igéje. Ragaszkodni kell hozzá kompromisszumok nélkül.