A tízévente összehívott törvényalkotó testület számára – a konventinél nagyobb létszám miatt – megfelelő helyszínt a magyar fővárosban református objektum nem tudott nyújtani, így az 1890-es években a pesti vármegyeháza díszterme adott ideiglenes otthont a Magyarországi Református Egyház Zsinatának. A XX. század hajnalán a következő ülés helyszíne a Budapesti Ügyvédi Kamara székháza volt. Az állandó színhely iránti igény érdekében az a konventi döntés született az 1900-as évek elején, hogy olyan székházat építenek, amely nem csupán az ülésteremnek ad helyet, hanem az elnökségi szalonnak és központi irodáknak is.

Zugló Istvánmező nevű városrészében az Abonyi és a Szabó József utca által határolt parcella megvásárlásával megfelelő nagyságú építési telek állt rendelkezése. A Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje tervpályázatot írt ki 1907 elején. Erre tizenkilenc mű érkezett.

A Hajós–Villányi építészpáros az „Erős Várunk” jeligéjű tervvel lett az első, amelyért ezer korona díjazásban részesültek.

A két építész, Hajós Alfréd (1878–1955) és Villányi János (1874–1924) 1904-ben hozták létre közös építészirodájukat. A szóban forgó épület lett az első jelentős megbízásuk.