... március 15. nemzeti ünnepünk, a szabadság örömünnepe, amely egyéni életünk és nemzeti létünk kulcsfogalma. Másként értelmezi a biológus, a pszichológus, a történész, a politikus, és másként a teológus. Mást jelent a börtönben ülő rabnak, mást a szülőnek, mást a bántalmazó kapcsolatban szenvedőnek, mást a gátlásokkal küzdőnek. A szabadság szent cél az érlelődő személyiség és a nemzet számára, míg másoknak fenyegető felelősség, ami elől inkább diktátorok háta mögé menekülnek.

Isten egyik legnagyobb ajándéka ez a fogalom. A szabad akarat az istenképűség egyik legszebb vonása. Mennyire eltorzult ez is, mint a többi! Néha megpróbáljuk kisimítani. De marad a ránc. Hamis istenek rabságába adjuk magunkat, a félelmeink elől függőségbe menekülünk, nem merünk szabadok lenni. Az felelősséggel jár. Az önállóság vágya és a tőle való félelem feszültségében élünk. Egyszerre Isten ajándéka és saját küzdelmünk terméke. Állhatatos harcunkat mindennap folytatnunk kell a hozzá fűződő kísértés ellen.

A kívülről kapott autonómia nem elég, forradalom, egyenjogúsági mozgalmak, anyagi jólét még nem tesz szabaddá. Valódi szabadság az, ha lélekben megszabadulunk a legnagyobb rabságból: a bűnből és a félelemből. A félelem szolgáit lehet terrorizálni, mert kiszolgáltatottak az erőszaknak, a szuggesztív erőknek. Több fronton kell a függetlenségi harcainkat megvívni. Nemzeti szinten nagyhatalmak elnyomása ellen: küzdeni birodalmak és kis országok egyensúlyi helyzetéért. Soha nincs igazi béke, legfeljebb csak labilis nyugalmi állapot, kiegyezés. A társadalmon belül is állandó harc folyik a nagyok és gazdagok manipulációja ellen. Személyes életünk szintén folytonos függetlenségi harc saját, ösztönös hatalomvágyunk és mások befolyása ellen. Keressük a kényes egyensúlyt, a kell, a lehet és a szabad között.

Jézus azt mondja: „…megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (Jn 8,32) A valóság megismerése nem tudományos tézis, természeti törvény, közmegegyezés, bölcsesség, nem kis igazságmorzsák, nem veszélyes féligazságok. Tévedések és hamisságok áldozatai vagyunk, ha Krisztus meg nem szabadít. Ő magáról állította, hogy ő az igazi valóság (Jn 14,6), minden más igazság ideiglenes, illúzió vagy káprázat. A Szentlélek pedig elvezet minden igazságra. „Az sose rab, ki lélekben szabad. / Az akkor is, ha koldus, nincstelen, / Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.” (Heltai Jenő: Szabadság) „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36)