„A mi örömünk tiszta és hármas kútfőből meríti nedveit: a jó ügy diadalából, a testvérülés hitéből s a siker reményéből” – írta Dobos János, Székács József és Török Pál a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap vezércikkében. Az 1848. március 26-án megjelent Békeszózat című írásukban a lelkészekhez szólva – miután felsorolták a legfontosabb forradalmi változásokat – azt is hangsúlyozták, feladatuk, hogy a „szállongó hírek szellőjében ingadozó nép” között lépjenek fel „templomban és templomon kívül, mint a béke és az igazság apostolai, mint a vigasztalás és nyugalom eszközlői”.

Dobos János, aki akkoriban az országgyűlés lelkésze volt, Székács József evangélikus és Török Pál református lelkészek – később mindketten püspökök – hivatkoztak a Dunamelléki Református Egyházkerület elnökségének 1848. március 20-i körlevelére. Ebben Polgár Mihály püspök és Teleki Sámuel főgondnok felszólította a gyülekezeteket, hogy amíg az országgyűlés meghozza az új törvényeket, „a bizodalom lelke és nyugtató érzelmei gerjedjenek és gyökerezzenek meg önökben”, valamint „szívvel lélekkel egyesülve s mintegy testvérileg összeforrva őrködjenek önök az ország nyugalma, békéje s a rend fölött, mellyek nélkül nemzeti jólétre, lelki boldogságra érdemesek nem lehetünk”. A dunamelléki elnökség intette a gyülekezeteket, hogy „ne legyen önök közt senki, ki a személy- és vagyonbátorságot, a közbékét és rendet legkevésbé is megzavarná, a mostani átalakulás csendes, biztos kifejlődését illetlen s botrányos magaviselet által veszélyeztetné, s a nemzeti nagy szabadság első örömeit megmérgesítené”. Azt is hozzátették, hogy „tisztelje mindenki a fennálló törvényeket s engedelmeskedjék a felsőbbségnek”, majd körlevelüket ezzel zárták: „Éljen a király, éljen a nádor – alkotmányos reform, szabadság, egyenlőség, béke és rend!”