Mit jelent önnek a Dizseri Tamás szeretetszolgálati díj?

Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy én kapom meg idén. Még akkor sem esett le azonnal, mi történik, amikor most behívtak, és a kórház vezetői elkezdtek beszélni a munkámról – csak amikor kimondták, hogy a díjról van szó. Jóleső elismerés ez annak, aki régóta a segítő szakmában dolgozik. Személyesen is sokat jelent, mert Dizseri Tamás alakja meghatározó volt számomra, ahogyan a Bethesda történetében is.

Pályáján mindig a gyermekek és a családok támogatása állt a középpontban. Mi indította el ezen az úton?

A kezdetekkor egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy gyermekekkel fogok dolgozni. De olyan háttérrel nőttem fel, amely érzékeny volt a rászorulók gondjaira. Édesapám egyháztörténész-teológus volt, aki nagyon fiatalon, huszonhét évesen gyermekbénulás következtében kerekesszékbe került. Így alapított családot, mi így éltük természetesen szeretetteljes mindennapjainkat. A tudományos munkája mellett mindig igyekezett segíteni másokon. Svájcban nőttünk fel, és a házunk gyakran afféle megálló és szálláshely volt: lelkészek, erdélyi magyarok, nehéz helyzetben lévő emberek fordultak meg nálunk. Ez természetes részévé vált az életünknek.