Rovatunk utóbbi cikkeiben emlékeztettünk arra, hogy bő tíz éve, 2015. szeptember 1-jén lépett érvénybe A magyar helyesírás szabályainak legújabb, 12. kiadása. De mivel a mai írott nyelvet, beleértve a sajtószövegeket, meglehetősen sok hiba tarkítja, talán nem árt visszautalni a regula néhány változására.

Mint már utaltunk rá, módosultak az egybe- és különírás szabályai.

Pilóták, repülőgépen szolgáló személyzet beszélgetését is rögzítő – s ezt üzemzavar vagy szerencsétlenség után is megőrző –, erős tokkal védett készülék a feketedoboz. Tehát – a szaknyelvhez igazodva – színétől függetlenül egybeírjuk. A korábbi írásmód, a fekete doboz minden ilyen színű kazettát, skatulyát jelölt. Ugyancsak a szaknyelvi formához való alkalmazkodás indokolja, hogy az első fokú ítélet újabban így írandó: elsőfokú ítélet.

Korábban különírták a szabad vers kifejezést, az új regula óta így használjuk: szabadvers – olyan költemény, amelynek írásképe versszerűen tördelt, nem versritmusa, hanem prózaritmusa van; a zenei elemeket kötetlenül alkalmazza. A szabad piac is immár szabadpiac (az adásvételben az áruk ellenértékét nem a hatóság, hanem a kereslet és a kínálat szabja meg). A vegyes úszás is különírt kifejezés volt, ma e sportág neve így írandó: vegyesúszás.

Az egybeírást a jelentésváltozás is indokolja. Korábban nagyra törő volt az írásmódja a nagyratörő (’nagyravágyó’) kifejezésnek, a tenyérbe mászó szerkezetet ugyancsak különírtuk, újabban így: tenyérbemászó (jelentése: pimasz, ellenszenves). A kezünkbe kúszó kis bogár továbbra is tenyérbe mászó, merthogy távol áll tőle az arcátlanság, ragaszkodásból kúszik a tenyerünkbe…

Utaljunk arra is: ami annak idején kisalakú volt az írásban, manapság kis alakú, a kisméretű utóbb kis méretű lett, a nagyméretű újabban nagy méretű, ami pedig korábban nagyfokú volt, ma az írásmódban nagy fokú.