Az ima mint üzemanyag
Az Ige és az imádság ereje a köznevelési intézményekben címmel tartott előadást Hajdú Zoltán Levente, a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának főigazgatója, a Szóládi Református Egyházközség lelkipásztora a 14. Országos Református Köznevelési és Szakképzési Konferencián márciusban.
Hajdú Zoltán Levente rámutatott: a gyülekezeti szolgálatban is eszköz a pedagógia, egyúttal viszont azt a kérdést is megfogalmazta, a pedagógiai intézményeinkben végzett munkánkban megjelenik-e a gyülekezetszerűség. Nem liturgikus keretekre, tradíciókra vagy külsőségekre gondolt, hanem arra az életszerűségre és hitelességre, amely nem a tökéletesség látszatára törekszik. Mint mondta, Isten egymásra utal bennünket.
NEM RAJTUNK MÚLIK
A lelkipásztor kiemelte: az üdvösség szempontjából nem számít a puszta lexikális tudás vagy intellektuális előny. – Milyen más célja volna az intézmények egyházi fenntartásának, ha nem az, hogy a missziói parancsban rögzített küldetést beteljesítsük? Isten hitre hív bennünket, hogy az ő útján segíthessünk másokat – fogalmazott a főigazgató, hangsúlyozva: a hívő ember szelídséggel neveli az ellenszegülőket, akik később megtérve megismerhetik Isten igazságát.
– Felkészülten, elkötelezetten mindent megtenni, ami rajtunk múlik, azzal a felszabadító bizonyossággal, hogy a végeredmény már nem tőlünk függ – utalt Hajdú Zoltán Levente arra, hogy keresztyén pedagógusként fel kell ismerni: Isten kezében vagyunk.
FELADNI ISTENNEK
– Miben éljük meg saját cselekvési terünket? – tette fel a kérdést, majd megválaszolta azt: az imádságban kapcsolódhatunk a lényeghez. Ez ad értelmet, minőséget, igazi lelki távlatot a mindennapok küzdelmeinek. Az imádság a lelki üzemanyag – Istenre hangolódott élettel végezni a szolgálatot nap mint nap.