Sokoldalú munkásságát számos hazai és nemzetközi díjjal is mérték el: Verbatim Award (1997), Országh László-díj (1997), Apáczai Csere János-díj (2001), Pro Universitate díj (2007). 2019-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozatának kitüntetésében részesült.

Hite, derűje sajátos fénytörésben mutatta meg élete nehéz korszakait is: amikor származása miatt eltávolították az Eötvös Collegiumból, és kizárták az angol szakról, majd 1947-ben fél évre egy skóciai farmra került dolgozni. Akkor tizenkilenc éves fiatalembert nem törte össze a kiűzetés a szellemi édenkertből, sem a kemény fizikai munka: lehetőséget kapott, hogy az Edinburghi Egyetem New College-ában tanuljon ösztöndíjasként, ami életformáló tapasztalattá vált számára. „Sok barátot szereztem, igazi gavallérként viselkedtek velem” – mondta el lapunk hasábjain egy vele készült interjúban. Ő maga is egész életében így viselkedett azokkal, akikkel kapcsolatba került.

Skóciából hazatérve 1949-től 1953-ig a Budapesti Református Teológiai Akadémián tanult. Az ötvenes évek derekán a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézetében dolgozott fordítóként és dokumentátorként, majd Országh László felkérésére évtizedeken át (1957-től 1989-ig) az Akadémiai Kiadó szótárszerkesztőjeként. Kitartó, precíz, aprólékos munkával felforgatta a szövegvilágot, és az általa szerkesztett szótárakba minden lehetséges egyházi és zenei szókincset becsempészett – utóbbit azért, mert szívből rajongott a zenéért. Többször hangoztatta: „Szenvedélyesen szeretek szótárt szerkeszteni!” Élete végéig töretlen lelkesedéssel, aktívan művelte a hivatását.

Pályája során több mint ötven kétnyelvű szótár szerkesztésében vett részt, és életművével egy egész tudományterület alapját teremtette meg: az Országh–Magay-féle kis-, közép- és nagyszótárak generációk angolnyelv-tanulásában játszottak meghatározó szerepet. Alapító tagja volt az európai lexikográfusokat tömörítő EURLEX-nek (European Association for Lexicography), 1988-ban Budapestre hozta a szervezet kongresszusát.

Élete különleges ajándékának tekintette, hogy egykori teológustársa, Hegedűs Loránt püspök felkérte az induló Károli Gáspár Református Egyetem Angol Tanszékének megalapítására és vezetésére. 1993-tól 2001-ig tanszékvezető egyetemi magántanárként irányította az egyetem Angol Nyelv és Irodalom Intézetét, és később is nagy szeretettel követte nyomon kollégái munkásságát.

Református hite meghatározta az életét. Harminc éven át a Budapest-Pasaréti Református Egyházközség presbitere, idősebb korában a gyülekezet hírlevelének olvasószerkesztője. Közel tíz évig volt hűséges tagja a Baár–Madas Református Gimnázium és Általános Iskola Igazgatótanácsának.

A családot mindennél fontosabbnak tartotta. „Gazdag, boldog, megelégedett ember vagyok!” – emlegette gyakran. Szeretett feleségével ötvennégy évig éltek boldog házasságban, két lányuk, hét unokájuk, tizenegy dédunokájuk született. Élete vezérigéje, amelyet 1972-ben az akkor kilencvenéves Ravasz László püspök írt bele dedikációként az általa átdolgozott Újszövetségbe: „Legyen világosság!” (1Móz 1,3) Magay Tamás gazdag örökséget hagyott maga után – valóban a világosság embere volt.