Mi a legnehezebb feladat ma egy protestáns újdondász számára?

Tapasztalatom szerint ugyanaz, ami a nem hívő újságíróknak: hitelesen tájékoztatni a mai zűrzavaros világban, és távol maradni a szélsőségektől, amelyek pedig nagyobb érdeklődést váltanának ki.

Emellett egy keresztyén publicistának akkor is az Úristenről kell beszélnie, ha nem mondja ki a nevét, akkor is az ő tanításait kell képviselnie, amikor nem egyházi és hitbéli kérdésben foglal állást, és ennek nehéz megfelelni. Néha a hiúságunk is próbál letéríteni az útról, de a belső iránytűnkben bízhatunk.

Több mint három évtizede dolgozik a világi sajtóban. Érte valaha hátrányos megkülönböztetés a hite vállalása miatt?

Nem fordult elő ilyen. Olykor távolságtartást tapasztaltam, de a hitem inkább tiszteletet vált ki másokból. Ennek ellenére szerintem nem az a feladatunk a világi médiában, hogy minden mondatunkban megemlítsük Istent – többet ér, ha éreztetjük, kinek a nevében beszélünk.

Óriási a verseny az ifjúság figyelméért. Hozzájuk hogyan lehet utat találni?

Ha komolyan vesszük a küldetésünket – „tegyetek tanítvánnyá minden népet” –, akkor ki kell használnunk az összes adódó lehetőséget az emberek megszólítására. Épp ezért kell megjelennünk az olyan online platformokon is, mint a TikTok, amelyet főképp a fiatalok használnak. Illúzió azt gondolni, hogy majd ők jönnek hozzánk – nekünk kell eljutnunk hozzájuk. Amellett, hogy átadjuk a tapasztalatainkat, mi is forduljunk feléjük nyitottsággal! A Prúsz legutóbbi médiaműhelyén sárospataki diákok is részt vettek, akik csillogó szemmel újságolták: amikor összetalálkoznak a városban, teljes természetességgel áldás-békességgel köszönnek egymásnak. Ez a lélekmelengető pillanat is rámutatott, mi is tanulhatunk a fiataloktól.

Kell-e tartanunk a mesterséges intelligencia (MI) hatásaitól?

Még keveset tudunk róla – az bizonyos, hogy jelentősen megnehezíti a hiteles információk kiszűrését. De azt gondolom, hosszú távon képesek leszünk megszelídíteni, ahogy az internetet is.