Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Lányi Gábor református teológus-lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Egyháztörténeti Tanszékének docense osztja meg velünk gondolatait.

Cigánymissziós imanapot és találkozót szervez a Szeretetszolgálat a nemzetközi roma naphoz kapcsolódva. Az április 11-i alkalom a kisebbségi közösségekért végzett szolgálatra irányítja a figyelmet. – Tapasztalatom: önbecsülés nélkül sem felzárkózni, sem keresztyén életet nem lehet élni. Ennek lényegét az adja: Krisztus által Isten gyermekei lehetünk – hangsúlyozza Balog Zoltán dunamelléki püspök.

A tagadás nem a főpap udvarában kezdődik, ahogy az árulás sem a csókkal. Esznek, beszélgetnek, nevetnek. Az árulás néha egészen hétköznapi. Nincs benne nagy dráma, nincs látványos lázadás. Néha csak csendben eltávolodunk. Először nem figyelünk Jézus szavára, vagy nem tartjuk fontosnak azt, hogy a Mester mellett maradjunk. Aztán bennünk is megszólal Jézus kérdése: „Talán csak nem én vagyok az, Uram?”

Sokan vágyunk arra, hogy feledett vagy háttérbe szorult erények újra helyet kapjanak világunkban. – A türelem nem vereség, hanem hűséges megmaradás Isten idejében – vallja Bogárdi Szabó István, a Károli-egyetem rektorhelyettese. Választ keres arra: hol húzódik a határ tűrés és megalkuvás között? Lehet-e erény a kivárás követelőző világunkban? És vállaljuk-e a keresztet, ha a feltámadás bizonyosságát hirdetjük?

Az ima szeretetkapcsolat Isten és ember között, a szeretet pedig szabadságot ad a másiknak. Meg tudom-e adni neki azt a szabadságot, hogy akkor és úgy válaszoljon, ahogyan jónak látja? Nem lehet őt befolyásolni vagy irányítani az imával. Akár az egyéni életünkben, akár a gyülekezetben imádkozunk valamiért, az ima lényege az, hogy kapcsolódjunk hozzá – vallja Szakács Gergely, a Pápai Református Egyházközség vezető lelkipásztora.

Júdás félreértette Jézust. Nem értette a szeretetteljes Jézust, az ellenségszeretet programját gyűlölet és harc helyett. Hogyan lesz itt szabadságharc és függetlenség? Helyette volt lábmosás a vacsorán, példa a szolgáló alázatra. Milyen vezető az ilyen? Hogyan történik meg a megváltás? Később rá kellett jönnie, hogy a harminc ezüst nem érte meg.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Győri István írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

Hálaadó alkalmon találkoztak a gyülekezet tagjai, egyházi, közéleti vezetők, az ország különböző pontjairól és a határon túlról érkező szolgálótársak a budapesti Nagyvárad téri református templomban megköszönni Zila Péter lelkipásztori szolgálatát. Az igehirdetés hangsúlyozta a „maradás” szavát. A rövid igeszakaszban újra és újra visszatér a felszólítás: „Maradjatok énbennem.” Ez a gyümölcstermő élet titka.

Fekete Károly tiszántúli püspök csaknem száz igehirdetését tartalmazza a Meghajló ég című könyv. – Hiszünk abban, hogy ma is feltámadhat az ember a hitetlenségből, a szeretetlenségből, a kegyetlenkedésből, az önmagának élésből és az öndicsőítésből – egyebek mellett erről beszélt Fekete Károly a debreceni Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézóban tartott könyvbemutató alkalmán készült interjúban.

Az ajándékot feltétlenül viszonozni szeretnénk. Nem szeretünk adósak maradni. Az adásvétel világos ügylet, az ajándékozás gyanús. Márpedig, ha belegondolunk, éppen azt kapjuk ingyen, vagyis ajándékba, Istentől, ami a legfontosabb, legdrágább: a családot, gyermeket, kapcsolatokat, közösséget. Szeretetet. Időt. Békességet.

Amikor valamire azt mondjuk, hogy „kultúrája van”, az nemcsak azt jelenti, hogy szokásrendje alakult ki, amely az élet több területét is átöleli, hanem azt is, hogy jelentése, sőt az élet alapvető jelentéseit meghatározó ereje van. A böjt fogalmának kiszélesedésével lényegében ezt az erőt veszítettük el. Az erejéhez való visszatalálásban sokat segít, ha az Isten számára kedves módjának ézsaiási megfogalmazását célozzuk meg.

Krisztus követői feladatul kapták: mindenkinek hirdessék az evangéliumot. De mivel jár ez ott, ahol a közös nyelv megtalálása nem magától értetődő? Pilis Dóra, egyházunk siketmissziós munkatársa, jelnyelvi tolmács szerint a szolgálata egyszerre nyelvi, kulturális és teológiai feladat. Úgy véli, sürgető követelmény, hogy valóban „egy nyelvet beszéljünk”: mind a hallássérültek, mind a tolmácsok értsék a kifejezések tartalmát és a hozzájuk kapcsolódó jeleket.

A Békesziget nem egyszerűen kávéház. A béke és az Istenbe vetett hit szigete. – Áldás, békesség!-gel köszönnek a vendégnek a Nyíregyháza szívében nemrégiben megnyílt keresztyén kávézóban. A belépő tudja, itt testvéri közösségben fogyaszthatja el a frissítőjét. Jelképértékű, hogy a megyei bírósággal, ügyészséggel, a törvény házával szemben a béke szigetén időzhet valaki.

Nincs régibb egy tegnapi újságnál – tartja a tréfás mondás. Pedig a hajdani lapok, a református sajtóorgánumok, kiadványok számos megfontolandó, ma is igaz, érvényes, tanulságos, sőt jövőbe tekintő gondolatot kínálnak. Időálló régi elmélkedésekből olvashatók citátumok e rovatban. Idézésük értékőrzés, hagyományápolás.

Egyszer sok-sok ember gyűlt össze, hogy hallgassák Jézust. És ő sok csodálatosat mondott Isten szeretetéről, a mennyek országáról. Voltak ott betegek is, akiket meggyógyított. Mindenki szeretett volna közel kerülni hozzá. A szülők a gyerekeiket is elhozták. Nem akartak mást, csak hogy Jézus megáldja a kicsiket. Tudták, hogy Jézus közel van Istenhez, és hogy az ő áldása különleges ajándék.

Csokiból sosem elég! Vékony tésztalapok megtöltve vajas csokikrémmel, és máris mosolygós gyerekek gyűlnek az asztal köré, nagy kedvenc nálunk ez a sütemény. A férjem szerint nem lehet abbahagyni, legutóbbi készítésekor csak ennyit mondott: túl finom!

– Sok Ige válhat kinccsé az ember életében. Mózes V. könyve nyolcadik fejezetének második verse nekem különösen kedves: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?” Ezt a szívem táblájára véstem.