Az alkalom nyitó istentiszteletén Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette Isten Igéjét János evangéliuma 15. részének első nyolc verse alapján. Jézus búcsúbeszédének jól ismert képe – a szőlőtő és a szőlővesszők példázata – különös súlyt kapott azon az alkalmon, amelyen egy lelkipásztor évtizedeken át végzett szolgálatára tekintettek vissza.

A püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy a keresztyén életében a gyümölcs nem egyszerűen eredmény, teljesítmény vagy siker. A gyümölcs az, hogy láthatóvá válik a Krisztushoz tartozás – fogalmazott. A tanítvány életében az válik láthatóvá, kihez tartozik, és kiben van az élete forrása.

Úgy fogalmazott, amikor egy szolgálatért hálát adunk, könnyen a számok és az eredmények kerülnek előtérbe, Jézus példázata azonban másra irányítja a figyelmet. A kérdés nem az, hány fürtöt találunk a vesszőn, hanem az, hogy a vessző a szőlőtőn marad-e. A gyümölcs önmagában nem értelmezhető, csak azzal együtt, ahonnan táplálkozik.

Az igehirdetés egyik legerősebb hangsúlya a „maradás” szavára esett. A rövid igeszakaszban újra és újra visszatér a felszólítás: „Maradjatok énbennem.” Ez a gyümölcstermő élet titka. A lelkipásztori szolgálat nagy kísértése ez: annyira a feladatokra, a rábízott emberekre és a teljesítményre figyel, hogy közben háttérbe szorul a legfontosabb kérdés: hol van ebben Krisztus?

A „nélkülem semmit sem cselekedhettek” mondatot Balog Zoltán úgy értelmezte, mint amely egyszerre megállít és felszabadít. Minden szolgálat forrása Krisztus, a gyümölcstermő élet végső célja pedig Isten dicsősége. Ami valóban Isten dicsőségét szolgálja, igazán az válik az emberek javára is.