... vallásosságukban a papok cserben hagyták Júdást, aki a szövetségesük lett. Júdás félreértette Jézust. Nem értette a szeretetteljes Jézust, az ellenségszeretet programját gyűlölet és harc helyett. Hogyan lesz itt szabadságharc és függetlenség? Helyette volt lábmosás a vacsorán, példa a szolgáló alázatra. Milyen vezető az ilyen? Hogyan történik meg a megváltás? Végzetesen félreértette Jézust. Talán majd akkor, ha elfogják, amikor rátörnek a papok és a templomőrség, amikor megszorongatják, akkor végre kardot ránt a szelíd Messiás. Remélte, de nem ez történt.

Később rá kellett jönnie, hogy a harminc ezüst nem érte meg. Csalt a tanítványi kasszával néha, de azt nem kalkulálta bele, hogy keresztre feszítés lesz Jézus ügyének vége. Már visszaforgatná a dolgot. „Amikor pedig Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek, és ezt mondta: Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el.” (Mt 27,3–4) Ez zsidó szokás szerint azt jelentette: érvénytelenítsük az előző szerződést. Itt a pénz. Nem így akartam.

„Vétkeztem.” Éppen ugyanezt mondta a tékozló fiú is az apjának (Lk 15,21.23). De ez itt nem példázat, hanem a valóság, és Júdás nem az Atyához megy vissza, hanem a papokhoz. Ez az ember már nem forradalmár, nem Róma ellensége, nem is Istené, hanem a gonosz játékszere, a kárhozat fia, összetört bűnös, aki megvallja, hogy vétkezett. Nyilvános bűnvallást tesz a papok előtt, sőt azt mondja, hogy Jézus ártatlan. Bűnvallással megy a templomba a vallás vezetőihez. Ugyan hova menjen, ha nem hozzájuk? Ők nem akarják elfogadni a pénzt. „Mi közünk hozzá? A te dolgod.” (Mt 27,4) Ne lelkizzünk! Az ő vallásuk nem lelki ügy, nem önvizsgálat, csak törvény és szertartás. Az üzletet megkötötték Júdással, megegyeztek. Megtette, ami nekik kell. Mi közünk hozzá? A többi a te dolgod. Nem érdekel minket a te lelkiismereti problémád. Júdás szétszórja a pénzt a templomban, megszabadul tőle. Elviselhetetlen önmagától is.

A papok összeszedik a piszkos pénzt. Az vérdíj, de ne vesszen kárba! Némi moralizálás után döntenek, hogy a tisztátalan pénzt tisztátalan célra költik: temetőre a tisztátalanoknak, az idegeneknek. Valahova őket is temetni kell. Az ügy le van zárva. Ez a cinikus, kegyetlen vége a történetnek. Vallásosság szeretet nélkül. Tőlük akár öngyilkos is lehet bárki. Az ő dolga. Mi közünk a másik emberhez? A fő, hogy mi hiszünk. A fő, hogy mi célt érünk. Kegyetlen üdvegoizmus. De Jézus még a keresztjén sem hagyja cserben a hozzá kiáltó vétkezőt (Lk 23,43).