Szegény kis parasztleány volt. Ezelőtt 130 évvel élt Walesben, egy kis hegyi faluban, hol apja takácsmester volt. Akkoriban olyan drága volt a Biblia, hogy csak gazdag emberek szerezhették meg. A kis Mari szüleitől is, meg az iskolában sokat tanult a Bibliából, de nekik nem volt. Úgy segített magán, hogy minden héten átment egy másik faluba egy ismerősükhöz, s ott egész délután a Bibliát olvasta. Akármilyen rossz idő, eső, szél volt, a kis Mari nekivágott gyalog. Néha sötét este volt, mire hazaért. Emellett minden krajcárját félrerakosgatta, hogy idővel vehessen belőle egy Szentírást. Hat évig járt Bibliát olvasni a szomszéd faluba, hat évig rakosgatta félre a pénzét, végre együtt volt az ára. Elindult Bala városába gyalogosan, mert hallotta, hogy az ottani lelkésznél lehet Bibliát venni. Nagy csalódás érte, azt kellett hallania, elfogytak, nem is lehet kapni többé. A kis Mari olyan keservesen kezdett sírni, s a lelkészt úgy meghatotta ez az eset, hogy egy más számára félretett Bibliát mégis neki adott.

Ennek a lelkésznek azonban nem hagyott nyugtot a kis Mari története. Elmondta ezt mindenütt. Végre megalakult 1804-ben egy társulat. Célul tűzték ki az egész világnak Bibliával való ellátását. Ezért vették fel ezt a nevet: Brit és Külföldi Biblia-Társulat.

Mindjárt az alakuló gyűlésen 8000 Forintot adakoztak a Társulat céljaira. Ma már óriási palotája van Londonban, 572 nyelven terjeszti a Bibliát, s milliárdokat költ arra a célra, hogy Isten Igéje az egész föld kerekségén terjedjen.

A Brit és Külföldi Biblia-Társulat londoni palotájában üveg alatt őriznek egy öreg, kopott könyvet – azt a walesi Bibliát, amelynek az árát a kis Jones Mari hat évig spórolgatta össze, amelyért olyan sokat imádkozott és fáradt. Ez volt az a kis mustármag, amelyből kinőtt az egész világra kiterjeszkedő Biblia-Társulat hatalmas fája. Mt 13,3–32.