Idősek, fiatalok ülnek az asztaloknál. Már a nyitás napján három gyülekezet jelezte: többen is kérnek időpontot. Erre ugyan még nincs szükség, ám a születésnapi partihoz mindenképpen tudni kell, mennyi személyre terítsenek. Itt ismerősként érkezik mindenki. Meghitt a környezet, a falakon igés feliratok, mosolyogva siet az asztalokhoz a felszolgáló (egy személyben pultos és lelki testvér is). Nem nyomaszt a fogyasztási kényszer, nyugodtan lehet beszélgetni a kiürült kávéscsésze mellett is.

A vendéglőkben megszokott háttérzaj itt kellemes zsongás. Sokan hallottak a helyről, a legtöbben először jönnek el személyesen. Talán túlzás még törzsvendégekről beszélni, de ahogy a kávézót megvalósító gasztronómiai vállalkozó, Tomasovszki Pál, a Nyíregyháza-Örökösföldi Református Egyházközség tagja a nagy ívű terveket vázolja, kétseg nem fér hozzá: a Békesziget máris lassan kicsinek bizonyul.

Igaz, a vendéget általában nem érdekli, vallásos-e az üzemeltető, és kik ülnek a szomszédos asztalnál. Mégis, az látszik a nyitás óta eltelt rövid idő alatt, hogy a testvéri közösség itt tapintható. A hagyományos kávé, üdítő, sütemény elfogyasztása mellett jóval hangsúlyosabb a lelki táplálék. A vállalkozó saját tapasztalatot szerzett arról: mennyire lényeges a minket körülölelő világ. Épp ezért szeretne olyan környezetet teremteni a vendégeknek, hogy ne csak a klasszikus fogyasztás kedvéért nyissanak be a Békeszigetbe, hanem joggal reméljék a lelki felüdülés ajándékát. Ez az a többlet, amelyért nem kell fizetni. Itt mindenki szívből köszönti a másikat, hisz az illető jó eséllyel testvér az Úrban, még ha nem is merték is egymást korábban.