Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Lányi Gábor református teológus-lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Egyháztörténeti Tanszékének docense (III. 31-ig) és Czanik Péter nyugalmazott református lelkipásztor (IV. 1-től) osztja meg velünk gondolatait.

Egyházunk 2017 óta segíti a Szíriai és Libanoni Református Nemzeti Zsinat és a Közel-keleti Örmény Református Egyházak Uniója szolgálatát. – 2021-től ezt a kapcsolatot már közvetlen anyagi támogatással is erősítjük. A jelen helyzetben a segítség elsősorban humanitárius célú: a gyülekezetek diakóniai munkáját, a rászorulók ellátását és az alapszükségletek biztosítását szolgálja – jelzi Berecz Júlia, a Zsinati Hivatal Külügyi Osztályának vezetője.

Életútját végigkíséri a hídépítés szándéka: ember és ember, felekezet és felekezet, valamint egyház és társadalom között. Püspöki és ökumenikus vezetői szolgálata a békesség, az együttműködés és a közösségépítés szellemiségét jeleníti meg. Mindezek alapján Steinbach József munkássága méltán tekinthető nemzetünk erkölcsi és szellemi élete meghatározó értékének.

Szeretnék a történetre figyelni, annak részleteiben elmerülni, szeretnék úgy gondolni erre az ünnepre, hogy annak öröme átjárhasson. Hogy ott lehessek gondolatban a tömeggel, és énekelhessem, kiálthassam: „Áldott, aki az Úr nevében jön!” Megjelenne ebben a saját életem személyes öröme, a társak jelenléte által a közösség és az egy akarat öröme, a leterített ruhák tapinthatósága, a por és a zaj, amely mégsem zavar, a sodrás.

Az abaúji Felsődobsza reformátussága mára jóval kisebb létszámú az évtizedekkel ezelőttihez képest, mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy vasárnapról vasárnapra és az ünnepeken együtt álljanak meg Isten színe előtt. A gyülekezetben a hagyományőrzés és az egymásra figyelés ma is természetes. A húsvéti készülődés pontosan megmutatja, mit jelent egy kis közösség életében a megmaradás, a családi ünneplés és a reménység továbbadása.

A mentális betegség olyan tartós pszichés zavar, amely jelentősen megváltoztatja az egyén gondolkodását, érzelmeit, hangulatát és viselkedését. A hívők ugyanúgy szenvedhetnek lelki problémáktól, mint a nem keresztyének, ráadásul mindezt ma is tabu övezi. De vajon hogyan támogathatja őket a gyülekezetük? A riport egy szakértő, egy lelkipásztor és egy depresszióból szabaduló anya segítségével keres erre választ.

A testi-lelki egészség egyik alapfeltétele a munka és a pihenés érzékeny egyensúlyának megtalálása. Általános tapasztalat, hogy nem az egyensúlyi állapothoz közeledünk, inkább távolodunk attól, azaz vagy teljes egészében a munka tölti ki az életünket, vagy úrrá lesz rajtunk a semmittevés. A Szentírás iránytűje ebben a kérdésben is utat mutat.

Nemcsak Péter, hanem mi, mai fogadkozók is rázódunk a gonosz rostájában. A reménységünk, hogy a megkísértett és győztes Jézus könyörög értünk, el ne fogyjon a hitünk. Ha magunkba nézünk, a helyükben mi sem lettünk volna hűségesebbek. Jézusnak nem lehettek társai abban a szenvedésben és halálban, amelyet az emberiségért viselt.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz
Szetey Szabolcs írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

A Kárpát-medence számos pontjáról mintegy kétszáz egyetemi hallgató és ifjúsági lelkipásztor vett részt a Református Egyetemi Gyülekezetek XXIII. Tavaszi Találkozóján, a fővárosi Ráday Házban. A háromnapos rendezvény a többi között arra a kérdésre kereste a választ, mi köt össze bennünket. Lehetőség nyílt a közös elcsendesedésre, a lelki feltöltődésre és a hitbeli kapcsolatok elmélyítésére.

A lelki beteggé vált embernek az Isten érkezése, közelsége, az istentisztelet mikrovilága maga a gyógyulás, a keresett terápia. Az egészségesnek pedig a prevenció, a nyomorúság megelőzése. Az a hely, ahol nemcsak hallgatjuk és kérdezzük őt, hanem válasz is érkezik. Az Úr szól, reagál mindarra, amik vagyunk, amit gondolunk, amit magunkban hordozunk.

A virágvasárnapi ünneplés rövid találkozás. A tanítványok és a hozzá legközelebb állók kivételével a korabeli emberek pusztán ilyen rövid találkozások formájában tapasztalták meg az Örökkévaló jelenlétét, de ezeknek a „kommunikációs mozzanatoknak” (a hit erejének és a csoda hatalmának) a hatása nemcsak az önismereti kérdések vagy a bűnbánat, hanem a megtérés (és megértés), illetve a cselekvés formájában is megnyilvánult.

Az vagy, amit felveszel – tartja a mondás. Bár sokan tiltakoznak ellene, aligha kerülhetjük el, hogy külsőnk alapján ítéljenek meg minket. Viseletünkkel nemcsak másoknak üzenünk, az rólunk is árulkodik – képtelenek vagyunk teljességgel elfedni a legmélyebb bizonytalanságainkat. A valódi kérdés így nem pusztán az, mit hordunk, hanem hogy mit próbálunk valójában takarni.

Lantos, ami lírai (költészet, költő), és jelenti az énekét hangszerrel kísérő középkori zenészt is. E rovat a szót elsősorban az első, azaz melléknévi értelmében veszi, református hitű, klasszikus poéták verseit ajánlva az olvasók figyelmébe. S arra keres választ: miért szép, mitől örök érvényű a választott költemény.

– Áprily Lajos: Március

A híd közepe föl volt szedve, így csak a mintegy harminc centiméter széles kerékvető betonon, mint alkalmi járdán, tudtam oda-vissza átgyalogolni. Igencsak veszélyes vállalkozás, szédítő volt látni az alattam örvénylő vizet. Ha ott belepottyantam volna a Dunába, soha senki sem tudta volna meg, hova lettem… Bevallom, ma is látom lelki szemeimmel azt a gyors sodrású vizet.

Azon az estén a tanítványok leültek vacsorázni. De senki sem mosta meg a lábukat. Akkor Jézus felállt az asztaltól. Levette a felsőruháját. Vett egy kendőt, és a derekára kötötte. Aztán egy korsóból vizet öntött egy tálba. És térdre ereszkedett. A tanítványok döbbenten nézték. Mit csinál a Mester? Jézus pedig mosni kezdte a tanítványok lábát.

Hagyomány nálunk a húsvéti sonka elkészítése. Régebben januárban vágtunk disznót, hogy húsvétra elkészüljön a sonka. Ma már mi is a hentesnél vesszük a nyers parasztsonkát, ezt sózzuk, pácoljuk. Hat hétig állt a sóban, fűszerekből álló páclében, ezután kerül a füstre. Füstölés után a padlásra tesszük szellőzni, száradni, így válik húsvétra megfelelő állagúvá.

– A kedvenc Igém A zsoltárok könyve 37,5 (Károli G. fordításában): „Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.” Úgy gondolom, erre az utolsó évre különösen jól illik ez a szakasz. Meghatározó, hogy tanuljak, haladjak, szorgalmas legyek, de közben bízom Istenben: ő már elkészítette számomra a tervét, nem kell aggódnom a jövő miatt. Megváltóm tenyerében jó helyen vagyok.