... és hitte is magáról, Jézusnak ellentmondva, mert ő jobban tudta, amit nagy lelkesen vallott és ígért: „Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.” (Mt 26,33) Amikor Jézus ismét figyelmezteti Pétert, hogy ezen az éjszakán megtagadja őt, azt meg sem hallja, mert továbbra is erősködik, és fokozza az odaadását: „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg.” (35) Nem mentség, hogy a többiek is hasonlóan nyilatkoznak, majd pár óra múlva szanaszét futnak, amikor Jézust elfogják. A nyers erőszak láttán menekülnek, és egyedül hagyják mesterüket. Jézus engedélyt is kér rá, hogy ők szabadon elmehessenek. Elbújnak, de nem szabadok. Terheli őket a kudarc, a félelem, a megszégyenülés.

Néhány nappal korábban büszkén mentek Jézussal a hozsannázó tömegben. Akkor úgy tűnt, végre eljött Jézus órája, aki Isten királyságát hozta el. „Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya!” (Jn 12,13) Most átveszi a hatalmat, és virágba borul az ország. Jólét és öröm következik, minden más lesz az elnyomás után. Ebben az örömben lehet nagy szavakat hangoztatni. Péter hajlamos volt a túlzásokra, és időnként eljutott az isteni igazságra: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,16) Nem magától mondta, mert magától ösztönösen tiltakozott az ellen, hogy Jézust baj érheti. Senki sem gondolta, hogy ez az út az utolsó lesz Jeruzsálembe, mert Jézust úgy fogják el, mint bűnözőt, megkötözve vezetik megalázó kihallgatásokra, szörnyű megostorozás, kín és gúny, végül a keresztfa várja. Jézus mondta, de nem vették komolyan. Ahogyan sok mást sem.

Péter sem gondolja komolyan, hogy meg kellene halnia Jézussal együtt. Most nincs is szükség a halálára, csak a virrasztásra és az imádságukra, elmélyülő figyelmükre, együttérzésükre éjszaka a Gecsemáné-kertben, amikor Jézus erre kéri őket. De nem megy, elnyomja a szomorúság, amely az ünnepi vacsorán Jézusból áradt. Szövetséget kötött velük, testét és vérét kínálta nekik. Kicsoda ez? – kérdezték, amikor beteget gyógyított, vihart csendesített le, ezreket jóllakatott. Itt még mindig kérdés, miféle királyság ez. Péter hű akart maradni, de nem tud. Az a kakas pedig jelzett.

Nemcsak Péter, hanem mi, mai fogadkozók is rázódunk a gonosz rostájában (Lk 22,31). A reménységünk, hogy a megkísértett és győztes Jézus könyörög értünk, el ne fogyjon a hitünk. Ha magunkba nézünk, a helyükben mi sem lettünk volna hűségesebbek. Jézusnak nem lehettek társai abban a szenvedésben és halálban, amelyet az emberiségért viselt. Ezt a megváltó halált Isten csak a Fiának szánta.