A Sebes-Körös egykori árterének peremén, Békés vármegye északi részén fekszik Körösladány, évszázadok óta működő református egyházközséggel. A település a török idők után népesült be újra, a kálvinisták pedig hamar megszerveződtek: templomuk mai formájában a XVIII. század második felében épült fel, idén ünneplik a 250. évfordulót. A hosszú időn át hagyományos alföldi népegyházi gyülekezet az elmúlt évtizedben látványos változást élt meg: nemcsak megújult, hanem a város életének egyik meghatározó szervező-erejévé is vált.

EGY KIS SZELLŐ

A fordulat tíz éve kezdődött, amikor meghívták lelkipásztoruknak Kovács Tibort és feleségét, Kovácsné Farkas Zsuzsannát. A Debrecenben végzett lelkészházaspár 2016-ban érkezett a városba, ahol akkoriban főként idősek ültek vasárnaponként a padsorokban. – Harmincan-negyvenen ha jártak – idézi fel Kovácsné Farkas Zsuzsanna.

A gyülekezet azonban már akkor hordozott magában valamit, amire építeni lehetett: – Létezett az a mag, akikben élt a közös hitünkre alapozott bizalom – fogalmaz Kovács Tibor.

Az új lelkipásztorok tudatosan kezdtek nyitni a település felé. Családlátogatásokkal indítottak, majd 2017 pünkösdjén szabadtéri családi napot szerveztek.

– Az egyházközség volt a meghívó, mindenki más a meghívott – derül ki a lelkipásztor szavaiból. A kezdettől törekedtek arra, hogy ne pusztán programokat szervezzenek, hanem személyesen is megszólítsák az embereket. A közösség lassan átalakult: egyre többen kapcsolódtak be szolgálatokba, az újonnan indult rétegalkalmakba, és a korábbi népegyházi működés helyett személyesebb, aktívabb gyülekezeti élet kezdett formálódni. – Régen ketten-hárman csiszoltuk a kerítést tavasszal, manapság mintegy százan veszünk részt a tél utáni templomtakarításban – újságolja Újfalusi László gondnok.

A magyar–történelem szakos tanár tősgyökeres helybéli, több mint harminc éve tanít a szomszédos Szeghalmon, 2004 óta presbiter, a főgondnok melletti gondnoki tisztséget egy ciklus óta viseli. Számos teendője dacára rendszeresen jár az idősek otthonába felolvasni és beszélgetni a lakókkal. Arról számol be, hogy a legnagyobb változás az elmúlt tíz évben a szemléletben történt. – Régies jellege volt a gyülekezetnek. A fiatalok érkezésével viszont mintha egy kis szellő fújt volna át rajtunk – fogalmaz. Szerinte nemcsak megfiatalodtak, hanem lelkileg is megújultak. – Én mindig erre vágytam. A kilencvenes években máshol kerestem az ilyen igehirdetéseket, mert itt ezt akkor még nem találtam meg– ismeri el.