Karc és fény a zenekar legújabb kislemezének címe. Mit jelent önöknek ez a két szó?

A korábbi dalainkban a sötétebb tónus dominált. Ezen a kislemezen tudatosan olyan dalokat igyekeztünk összeválogatni, amelyek együtt mutatják meg a zenekar karcosabb és vidámabb oldalát. Úgy terveztük, hogy a kislemez az egyik dal címét kapja: Karcok. Ahogy aztán összeállt az öt dal, láttuk, hogy a napfény motívuma ugyanannyira jellemzi őket, ezért végül a Karc és fény fejezte ki legjobban az egészet összetartó kettősséget. Nekem erről mindig a víztükör jut az eszembe. Látjuk benne magunkat, de a karcokat, az elmosódásokat is. Hasonlóak a dalaink: egyszerre beszélnek az ember világos és nehéz oldaláról és arról, hogy ezek együtt tesznek bennünket azzá, akik vagyunk.

Idén tízéves a Zsongom. Miben más most a zenekar, mint megalakulásakor?

Továbbra is a lelki fejlődés, a személyiség érése, az útkeresés és a felnőtté válás foglalkoztat bennünket. Mi viszont természetesen változtunk: harmincas-negyvenes emberek lettünk, sokunk már családdal és kisgyerekkel, ezért más kérdések is foglalkoztatnak, mint tíz évvel ezelőtt. A dalokban megjelennek azok a tapasztalatok, amelyeket az ember ennyi idő alatt összegyűjt: mit visz tovább a gyerekkorából, milyen kapaszkodókat talált, milyen sebeket hordoz, és már az is, mit szeretne átadni a következő generációnak.

Büszke vagyok arra, hogy a zenekar nem esett szét, hanem együtt formálódott. Közben kialakult a saját könnyűzenei hangzásunk és formanyelvünk, amelyben otthonosan mozgunk, de továbbra is az üzenet, a dalszöveg a meghatározó, nem az, hogy besoroljanak minket valamilyen zenei stílusba.

A Zsongom kezdettől hidat épít a magyar költészet és a könnyűzene között. Mikor „kiált” egy vers dalért? Mi történik utána?

Először mindig valamilyen belső rezonancia jön létre. Egy versnek meg kell szólítania, éreznem kell, hogy üzen nekem valamit. Ha napokig bennem marad, megmutatom a többieknek. Arra is alkalmasnak kell lennie, hogy dallamot formáljunk rá. Nálunk többnyire a szöveg az első, ahhoz íródik a zene. Én viszem az első dallamötleteket, Somogyi Balázs billentyűsünk harmonizálja őket, aztán az egész zenekar együtt alakítja tovább, közös az alkotói folyamat. Némelyik vers szinte azonnal megtalálja a hangját, de némelyiknek akár tíz év is kell a végleges formához. Így járt például Füle Lajostól A szépség. Ez a mostani kislemezen hallható.

A hit inkább válaszokat ad, vagy megtanít együtt élni a kérdésekkel?

Inkább az utóbbi. A hit segít elfogadni azt, amin nem tudunk változtatni. Erős kapaszkodót jelent. A dalainkban is vissza-visszatérünk ehhez: keressük a forrást, ahonnan újra erőt lehet meríteni. Felnőttként is ide kell visszatalálnunk, amikor a mindennapok mókuskereke magával sodor, még akkor is, ha közben sok kérdésünk marad. Ez a bizalom a háttere az összes szerzeményünknek, még ha nem mondjuk is ki minden sorban.

A Karc és fény bemutatókoncertjét a Művészetek Völgyében, a taliándörögdi Lélekzet Református Udvarban tartják. Van-e jelentősége, hogy éppen ott találkozik először a közönség az új dalokkal?

A Lélekzet Református Udvarban otthon érezzük magunkat, a kezdetektől szeretetteljes és befogadó közeg – a házigazdái formálták azzá. Mindig vittünk oda új dalokat, sokszor még nem teljesen kiforrottakat is. Ezért külön öröm, hogy a Karc és fény először ott hangzik majd el élőben. Jó érzés visszavinni oda a zenénket, tudva, hogy szeretettel fogadják.