Előfizetek

LXX. évf. 4. szám

  • Az Ige mellett

    Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Vladár Gábor nyugalmazott református lelkipásztor, teológiai professzor osztja meg velünk gondolatait.

    Tovább olvasom
  • Lehetnék én is…

    A mi feladatunk Jézus parancsán alapszik, hiszen arra szólította fel a tanítványait, hogy hirdessék: elközelített a mennyek országa, gyógyítsanak betegeket, tisztítsanak leprásokat –vallja Riskóné Fazekas Márta, a Lepramisszió Magyarország igazgatója. Gyógyítható betegség ez, mégis emberek millióinak életét bélyegzi meg – és szolgálat, amely nem áll meg a gyógyításnál. Munkájuk egyszerre nyújt fizikai segítséget és lelki támaszt.

    Tovább olvasom
  • Popcorn és evangélium

    A látványok által uralt világban kell végiggondolnunk, mit jelent az imádság éve, hogyan kereshetünk új utakat az evangélium hirdetésére. A mai kultúra sok tekintetben az azonnali fogyasztás logikájára épül. A klasszikus irodalom még maradandó akart lenni, nemzedékeken át formálni a gondolkodást. A szórakoztatóipar már csak addig akar létezni, amíg tart az előadás, a sorozat. Mint a popcorn: az a dolga, hogy gyorsan elfogyjon és feledésbe merüljön.

    Tovább olvasom
  • Nem a véletlen műve

    Mi köti össze az olimpiai kerékpárok fejlesztését, az emberi test működését és a bibliai teremtés gondolatát? Stuart Burgess szerint mindhárom mögött ugyanaz a tervszerűség áll. A Bristoli Egyetem mérnöki tervezést oktató professzora nemrég Magyarországon járt: a Biblia Szövetség Egyesület Genezis Konferenciáján. Előadásaiból olyan gondolkodás rajzolódik ki, amelyben a mérnöki precizitás nem gyengíti, hanem alátámasztja a hitet.

    Tovább olvasom
  • Nem sakkbábuk vagyunk

    Mit jelent az, hogy Isten eleve rendelkezik életünk és üdvösségünk felől? Honnan tudhatom, hogy kiválasztott vagyok? Kell-e félnem attól, hogy Isten esetleg kárhozatra rendelt? Szentírás nyelvezetéből kiindulva a predestinációról – és az azzal együtt járó lelkületről – minden keresztyénnek hallania kell. – kérdéseinkre Czentnár Simon lelkipásztor, teológiai tanár válaszol.

    Tovább olvasom
  • A bántalmazást...

    ... nem nehéz felismerni, ha tettlegességről van szó, különösen, ha látható nyomai maradnak. A brutális magatartást és a fizikai erőszak alkalmazását a nevelésben ma már a közvélemény is elítéli, nemcsak a büntető törvénykönyv. A korábbi évszázadok hagyományától nem állt távol a testi fenyítés mint büntetés; a szülők is szenvedték az ösztönös dühkitöréseket vagy a tudatos agressziót, a bibliai versekkel is igazolt, tekintélyelvű szigort adták tovább.

    Tovább olvasom
  • Imádkozzunk!

    Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

    Tovább olvasom
  • A heti bibilai részhez: Hiszen nem tanulta!

    A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Győri István írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

    Tovább olvasom
  • Megmozdult idő

    A kőröshegyi református gyülekezet lassú megújulást él át: erősödnek a közösségi alkalmak, nő a részvétel, és nyolcvan év után újra működik a toronyóra. A régi és új tagok együtt keresik, hogyan lehet épülni és összetartani a Balaton-parti eklézsiát. – A régit folytattuk, de megújultunk, és más utakra is állít bennünket az Úristen. Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami előttem van, annak nekifeszülve – idézi Pál apostol szavait Pálné Kocsis Zsuzsanna lelkész.

    Tovább olvasom
  • Aki vállán hordta a református levéltárügyet

    Szabadi István (1964–2025)

    Vezetése alatt a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár a magyar reformátusság egyik szellemi központjává vált. Legelőször azt mutatták meg – Kormos László nyomán –, hogyan kell korszerű műhelyt építeni: naprakész segédletek, órarendszerű kutatószolgálat, reprográfia.

    Tovább olvasom
  • Digitália földjén

    A mesterséges intelligencia lassacskán elkerülhetetlen része lesz az életünknek, már nem tudunk semmit úgy keresni az interneten, hogy ne ajánlaná fel: pillanatok alatt összeszedi és összegzi számunkra a fellelhető válaszokat. Ez a hatalmas digitális „agy” segíti ugyan a tájékozódásunkat a világban, de közben egyre nehezebbé teszi a hamis és a valódi közötti különbség felismerését.

    Tovább olvasom
  • Néhány gondolat a Blake-kiállítás hatására

    Blake forradalmár és útkereső képzőművész volt: az Európa-szerte unalmassá, élettelenné és elanyagiasodottá váló olajfestészettel szemben saját technikákat dolgozott ki (tempera és arany alkalmazása, különleges grafikai eljárások és nyomatok. Ezáltal az európai művészet közös, hiteles és keresztyén, középkori gyökereihez próbált visszanyúlni, egyúttal újszerű és hiteles képi világot hozott létre.

    Tovább olvasom
  • Fagyban is szabad ég alatt

    Az ország teljes területén életbe lépett január 7-én reggel az a vörös kód. Az extrém hideg miatt idén a tervezettnél korábban indult el a Magyar Református Szeretetszolgálat Felebarát programja. A kezdeményezés hajléktalanokat és anyagi nehézségekkel küzdőket segít; a Tiszta Forrás Alapítvánnyal együttműködve meleg pokrócokat, hálózsákokat, ételcsomagokat és forró teát osztanak a rászorulóknak.

    Tovább olvasom
  • A gyarlóságainkkal együtt egy asztalnál Jézussal

    Nem könnyű kapcsolódni ahhoz az Istenhez, aki láthatatlan, és csak elképzeléseink vannak róla, amik gyakran tévesek. A neki való önátadás első lépése, ha megismerjük a szeretetét. Mindannyian vágyunk a tökéletes, feltétel nélküli szeretetre, azonban nem biztos, hogy át is merjük adni magunkat neki. Ezen az úton indíthat el David G. Benner Szeretet és önfeladás című könyve.

    Tovább olvasom
  • A Generális Konvent elnökségének nyilatkozata

    A Konvent elnöksége nyilatkozatot adott ki a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezését kriminalizáló szlovák törvénymódosítás kapcsán. Mély aggodalommal tekintenek a Szlovák Köztársaságban elfogadott büntetőtörvénykönyv-módosításra, amely bűncselekménnyé teszi a Beneš-dekrétumok nyilvános megkérdőjelezését és kritikáját, és szabadságvesztéssel fenyegeti azokat, akik a történelmi igazság kimondására törekednek.

    Tovább olvasom
  • Múltidéző

    Nincs régibb egy tegnapi újságnál – tartja a tréfás mondás. Pedig a hajdani lapok, a református sajtóorgánumok, kiadványok számos megfontolandó, ma is igaz, érvényes, tanulságos, sőt jövőbe tekintő gondolatot kínálnak. Időálló régi elmélkedésekből olvashatók citátumok e rovatban. Idézésük értékőrzés, hagyományápolás.

    Tovább olvasom
  • Elveszett és megtalált remény

    Zakariás papként mindennap bement a templomba, hogy szolgáljon Istennek. Erzsébet pedig kedves, jóságos asszony volt. Nagyon szerették egymást, és nagyon szerették Istent is. Mindennél jobban vágytak egy kisbabára. Mindig róla álmodoztak. Mindig érte imádkoztak. És reménykedtek, hogy egyszer Isten teljesíti a kívánságukat.

    Tovább olvasom
  • Kapros túrós pite

    Az igazi havas tájról most egy kis túróval készült finomság jutott eszembe, némi zsenge kapros bolondítással. Számomra különösen kedves a túrós pite, mivel édesanyámét idézi fel. Gyerekkorunkban friss kecsketejből készített nekünk túrót, abból időnként pitét. Hatalmasnak tűnt számunkra a kissé kopott fehér gáztepsi tele süteménnyel, de csak addig, amíg neki nem láttunk.

    Tovább olvasom
  • T. Németh László egyetemi docens

    – Sokan vannak, akik meg tudják jelölni a megtérésük konkrét időpontját. Én nem tudok ilyet mondani. Hívő családban nőttem fel. Egyetemi éveim egy része alatt kevésbé foglalkoztam a hit dolgaival: ritkábban jártam gyülekezetbe, nem tartottam ezt akkor annyira fontosnak. Aztán az egyetem vége felé visszatértem. Meg kellett érnem arra, hogy felnőttként is megtapasztaljam: erre szükségem van.

    Tovább olvasom