A bántalmazást...

... nem nehéz felismerni, ha tettlegességről van szó, különösen, ha látható nyomai maradnak. A brutális magatartást és a fizikai erőszak alkalmazását a nevelésben ma már a közvélemény is elítéli, nemcsak a büntető törvénykönyv. A korábbi évszázadok hagyományától nem állt távol a testi fenyítés mint büntetés; a szülők is szenvedték az ösztönös dühkitöréseket vagy a tudatos agressziót, a bibliai versekkel is igazolt, tekintélyelvű szigort adták tovább. „Fenyítsd meg fiadat…” (l. Péld 19,18; 22,15; 23,13) Anélkül, hogy belemennénk ezek magyarázatába, meg kell állapítanunk, hogy a XXI. század szellemi, kulturális és jogi viszonyai elítélik a szándékosan erőszakos magatartást. Bár lehetnek olyanok, akiknek ez még ma is belefér a családi szeretet fogalmába.

Nehezebb azonosítani a lelki terrort (sértések, gúnyos megjegyzések, megalázás, érzelmi zsarolás, fenyegetés, másoktól elszigetelés, mások előtti megszégyenítés), pedig ezek okoznak maradandóbb, nem nyolc napon túl gyógyuló sebeket, hanem sokszor nyolc éven túl sem oldódó fájdalmat és torzulást. Nehéz leleplezni, nincs rá bizonyíték, csak sejtelmünk, mi mehet végbe otthon, a családban, zárt ajtók mögött, ezért nem tudunk segítséget nyújtani. Pedig Jézus a verbális bántalmazásról tanít: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: „Ne ölj! Mert aki öl, megérdemli az ítéletet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik testvérére, megérdemli az ítéletet, aki pedig azt mondja testvérének: Ostoba! – megérdemli, hogy a nagytanács elé kerüljön; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére.” (Mt 5,21–22)

A kapcsolati erőszak áldozatai legtöbbször nők és gyerekek (ritkán férfiak is), idős, beteg szülők vagy nagyszülők. Az együttélésből, a függő helyzetből adódó kiszolgáltatottság kísértést adhat a zsarnokoskodásra és a különböző korlátozó, megalázó fölényeskedésre. Az érintettek sok esetben nem is ismerik fel, hogy erőszak áldozatai lettek, mivel az apránként, naponta történik, része a hétköznapi életüknek. A párkapcsolatban eleinte a szerelem is elvakít. Az alkoholista szülő brutális magatartását viszont a gyerek sokáig nem ismeri, nem tudja elárulni, csak elviseli. Hiszen kötődik a szülőhöz, alkalmazkodik hozzá. Ahhoz is, ha esetleg molesztálja, megalázó szexuális cselekedetekre kényszeríti a szeretetre hivatkozva. Ez utóbbi életre szóló, súlyos zavart okoz a gyermek érzelmi és későbbi szexuális életében is. Kiben bízzon ezek után? Kitől tudna segítséget kapni?

Nagy bátorság kell ilyenkor vagy ezután megszólalni…