Önt milyennek látja Isten? – teszi fel a kérdést a szerző a mű első fejezetében, majd így folytatja: sokan úgy érzik, az Úr csalódottan vagy haraggal tekint rájuk. Olyan Isten képe áll ezen emberek előtt, akihez nem könnyű kapcsolódni, és akinek engedelmességgel lehet elnyerni szeretetét. Jézus azonban azt szeretné, ha szívből történne az önátadás, nem kényszerből, abban nem leli örömét. Ha így lenne, robotoknak is teremtethettünk volna, mutat rá Benner. Az önfeladás szó elsőre rossz érzéseket kelthet, az elnyomó kapcsolatok működését juttathatja eszünkbe.

A szerző hangsúlyozza, csakis az isteni szeretet méltó arra, hogy átadjuk magunkat neki. A lelkük mélyén a legtöbben vágynak erre, azonban vannak, akik félnek tőle. Némelyeket az rémít el, hogy elvesztik az irányítást. Másokat emberi kapcsolataikban szenvedett sérüléseik gátolnak, újabb csalódástól tartva. Megint mások azért mondanak nemet Isten szeretetére, mert erőfeszítéseikkel akarják azt kiérdemelni, másként nem éreznék jogosnak. Benner elismeri, valóban nem könnyű kapcsolódni ahhoz az Istenhez, aki láthatatlan, csak elképzeléseink vannak róla, ezek gyakran tévesek. Az önátadás első lépése, ha megismerjük a szeretetét. A kötet elindíthat ebbe az irányba.