Jézusnak szemére vetették, hogyan magyarázhatja az írásokat és beszélhet a mennyei Atya dolgairól, hiszen nem volt tanult írástudó. Erre így válaszolt: „Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem.” (Jn 7,16)

Minden tanuláshoz kötött szakma igyekszik védeni magát. Már akkor elcsodálkoztak Jézus bölcsességén, amikor tizenkét éves korában a szüleivel felment Jeruzsálembe, és miután elmaradt tőlük, hosszas keresés után a templomban találták meg, ahol a tudós papokkal beszélgetett. Később azonban ez a csodálat gyűlöletbe csapott át. János evangéliumának 7. része leírja, hogy felment újra Jeruzsálembe, sokan azt terjesztették, ördög van benne, félrevezeti a népet, ezért meg akarták ölni. A zsidók egész életükben tanulták az írásokat, az írástudók minden lehetséges esetre magyarázatot alkottak a mózesi törvény alapján. Még arra is, mit csináljon, aki szombaton elmegy sétálni, és észreveszi, hogy valami a zsebében maradt… Ennyire fontosnak tartották a pihenőnap megtartását. Ezzel szemben Jézus az Atyával való kapcsolatáról és a felebaráti szeretetről beszélt. Azt nem tudták elfogadni, hogy neki nem kellett tanulnia Isten törvényeit, hiszen őbenne a mennyei Atya Igéje, szándéka öltött testet. Ő tanulás nélkül is többet tudott, mint a tanult zsidó írástudók.

Ez minket is figyelmeztet, hogy ne csak tanuljunk Istenről, hanem magát Jézust tanuljuk, és a tőle kapott új életben és a szeretetben növekedjünk. Pál apostol is ezt kéri az efezusiaktól: „Ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az igaz Jézusban: vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Ef 4,21–22)

A közelgő böjti idő a lelki növekedés alkalmává válhat!