Érdekes és elgondolkodtató filmecskét láttam a napokban az egyik videómegosztón. A tartalomkészítő a mesterséges intelligencia (MI) segítségével ismert magyar írókat és költőket „támaszt fel” a régmúltból: látjuk Heltai Gáspárt, Tinódi Lantos Sebestyént vagy éppen Telegdy Katát, az egyik első magyar költőnőt. A videó érdekessége, hogy nem csupán életre kelnek, mosolyognak az irodalom nagyjai, hanem korabeli ruháik átalakulnak modern, XXI. századi darabokká, amelyekben profi módon vonulnak végig egy képzeletbeli kifutón. Janus Pannonius apródfrizurája a költő karcsúsított fazonú öltönyével párosítva lázadó módon elegáns fiatalember külsejét hozza elénk, miközben az aláfestő zenében – szintén az MI által előállított dal – a költő versét citálja a sosem létezett énekes: „Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek…”

A rövid alkotás példa arra, hogy a mesterséges intelligenciát szórakoztatva oktatásra is lehet használni – vélekednek a nézők. Ezt nem is lehet kétségbe vonni, hiszen az MI (vagy ahogyan világszerte szólítják, az AI) lassacskán elkerülhetetlen része lesz az életünknek, már nem tudunk semmit úgy keresni az interneten, hogy ne ajánlaná fel: pillanatok alatt összeszedi és összegzi számunkra a fellelhető válaszokat. Ez a hatalmas digitális „agy” segíti ugyan a tájékozódásunkat a világban, de közben egyre nehezebbé teszi a hamis és a valódi közötti különbség felismerését. Az általa nyújtott lehetőségek ugyanis alkalmassá teszik a felhasználót bármilyen tetszőleges tartalom létrehozására – nem kell tudnia rajzolni, fotózni, helyesen írni, énekelni, nyelveket beszélni, hiszen az MI mindent megold.

A kétféle valóság összemosódásának veszélyeiről sokan és sokféleképpen elmélkedtek már – ebben a rovatban is olvashattunk erről tanulságos írást egyik szerzőtársam tollából. A cseppet sem költői kérdés most az, valóban vonzóbbá teheti-e a diákok számára a már nehezebben érthető nyelvezetű versek és íróik életrajzának megtanulását, ha ilyen módon közelebb hozzuk azokat a jelenkorhoz. Talán igen, hiszen az ő nyelvükön szól hozzájuk a múlt. De nem is kell tizen-huszonévesnek lenni ahhoz, hogy az ember már szinte minden felmerülő kérdését a világhálón szűrje át. Meglepődtem, amikor nemrég az egyik ismerősöm vaskos szótárt vett elő, és abban nézte meg a keresett szót, amelyről beszélgettünk.

Lassan elszokunk a nehézkesnek és időrablónak tűnő megoldásoktól. Csoda, hogy a fent idézett sorokat a videóban első hallásra „digitália földjének” értette e sorok írója? Digitália földjén élünk, és nem tudjuk, az útjai hová vezetnek, de ragaszkodjunk ahhoz, amit az Ige mond: „...ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,2)