Ez év januárjának első heteiben zárta kapuit a Szépművészeti Múzeumban a Menny és Pokol házassága – William Blake és kortársai című kiállítás. A brit romantika nagy alakjának műveit – grafikák, festmények és versek – korabeli brit mesterek alkotásaival és a Blake hatása alá kerülő utókor néhány fontos darabjával együtt mutatták be. A londoni Tate közreműködésével létrejött kiállítás képes volt szükségből erényt kovácsolni: az életmű teljességre törekvő bemutatása helyett továbbgondolásra alkalmas, néhány óra alatt befogadható élményt nyújtani.

A brit romantikus költő és festő élete nagy részét Londonban töltötte, a világ egyik civilizációs centrumában, a XVIII. és XIX. század fordulóján. Alkotóerejét közel hetvenéves koráig megőrizte, és bár kortársai nem ismerték fel életműve jelentőségét, időskorában fiatal rajongók és követők elkötelezett köre vette körül.

Blake késő XVIII. századi valóságát meghatározták a brit világbirodalom adottságai: az Amerika feletti uralom elvesztése, a napóleoni háborúk, az ipari forradalom és a városi élet ezzel járó átalakulása, a „tudományos világnézet”, vagyis a korai ateizmus terjedése, és számos más, a mi számunkra zavarba ejtően modern fejlemény.