Nem a véletlen műve
Mi köti össze az olimpiai kerékpárok fejlesztését, az emberi test működését és a bibliai teremtés gondolatát? Stuart Burgess szerint mindhárom mögött ugyanaz a tervszerűség áll. A Bristoli Egyetem mérnöki tervezést oktató professzora nemrég Magyarországon járt: a Biblia Szövetség Egyesület Genezis Konferenciáján. Előadásaiból olyan gondolkodás rajzolódik ki, amelyben a mérnöki precizitás nem gyengíti, hanem alátámasztja a hitet. Ezt a meggyőződést képviseli kutatásaiban és oktatói munkájában egyaránt: együttműködik a seattle-i Discovery Institute-tal, vendégprofesszorként tanít a virginiai Liberty Egyetemen, és a brit olimpiai kerékpáros-válogatott egyik kulcsprojektjén is dolgozik. Meggyőződése szerint a természeti világban megfigyelhető tervszerűség nem vezethető vissza a puszta véletlenre.
Ma már nemzetközileg elismert professzor. Hogyan látja ma a mérnöki pályája kezdetét?
Már fiatalon megragadott a szerkezetek működése, különösen a LEGO Technic világa, amelyet kifejezetten összetett, működő mechanikai modellek építésére találtak ki, valódi mérnöki megoldásokkal. Tizenhat évesen elhagytam a hagyományos iskolarendszert, és mérnöktanulóként kezdtem dolgozni az angliai Bath-ban működő Stothert & Pitt darugyártó vállalatnál, mert rájöttem, hogy a gyakorlati munka érdekel. A cég később abban is támogatott, hogy Londonban gépészmérnöki diplomát szerezzek, majd doktori tanulmányokat folytassak, amelyek során mechanikai szerkezetek tervezésére szakosodtam.
Hogyan került kapcsolatba az űrkutatással?
A doktori fokozat megszerzése után az Európai Űrügynökségnél (ESA) helyezkedtem el Bristolban. Öt évet töltöttem ott, aktívan részt vettem űreszközök tervezésében. Közreműködtem a Skylark fejlesztésében, amelyet a legsikeresebb európai rakéták között tartanak számon, valamint kisebb szerepet vállaltam a Hubble űrteleszkópban is.
A munkám súlypontját azonban az Envisat földmegfigyelő műhold adta, amely akkoriban az ilyen jellegűek közül a legnagyobb volt. Vezető mérnökként a napelemtábla-kinyitó mechanizmus tervezéséért feleltem, és ekkor született meg az az új típusú, kettős működésű csigahajtómű, amelyet azóta is alkalmaznak a legnagyobb európai űreszközökben.
Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük, mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre. (Róm 1,20–21)
Mi történt az Európai Űrügynökség után?
A Cambridge-i Egyetem Mérnöki Tervezési Központjába kerültem kutatási igazgatóhelyettesként. Három éven át a mérnöki tervezés alapelveit kutattam, ekkor fordult a figyelmem egyre inkább a biomechanika felé. A mérnöki tervezés elméleti kérdései után fokozatosan a természetben megjelenő tervezési minták kezdtek foglalkoztatni. Három ottani év után a Bristoli Egyetemen kaptam oktatói állást, amely az elmúlt huszonhét évben pályám meghatározó színterévé vált. Ez idő alatt teljes jogú professzorrá léptem elő, és három alkalommal is betöltöttem a Gépészmérnöki Tanszék vezetői posztját. Akkoriban mintegy hatszáz alapképzésben tanuló és több mint száz posztgraduális hallgató tartozott hozzánk. Hét évig vezettem a tanszéket, feleltem a kutatási és oktatási stratégia kialakításáért. Amikor az ember akadémiai környezetben vezetővé válik, általában nem kap különösebb képzést. Tudatosan döntöttem úgy, hogy keresztyén alapelveket alkalmazok a vezetői munkámban – például azt, hogy a konfliktusokat már egészen korai szakaszban igyekezzünk rendezni. Meggyőződésem, hogy ennek köszönhetően prosperált az intézmény. A munkám egyre inkább a bioinspirált tervezés irányába mozdult el, amely biológiai elveket alkalmaz az emberi technológia fejlesztésében és a biomechanika tágabb megértésében. Jelenleg is aktívan kutatok a Bristoli Egyetemen, emellett kapcsolatban állok a Liberty Egyetemmel és a Discovery Institute-tal is.
Az Európai Űrügynökség a kontinens egyik legfontosabb tudományos műhelye, ahol rendkívül összetett fejlesztések zajlanak. Sok mérnök számára ez a pályacsúcs. Az ön esetében mi jelentette ott a legnagyobb szakmai eredményt?
Amikor kidolgoztam és ismertettem az új típusú vezérlőművet, amelyben valójában afféle „három az egyben” megoldásról volt szó: nemcsak klasszikus csiga-csigakerék rendszerként üzemelt, hanem fogasléces hajtásként és csavar-anya mechanizmusként is. Ezt a fejlesztést az Oxfordi Egyetemen mutattam be, ahol a mérnöki tervezés professzora azt állította, hogy a megoldás sohasem fog működni. Nagy örömömre mégis bevált, rendkívül hasznosnak bizonyult, és számos nemzeti díjat nyert el – köztük a Turner-aranyérmet, amely az Egyesült Királyság legmagasabb szintű tervezési elismerése.
A cikk társszerzője, Szilágyi Imre Miklós vegyészmérnök a Biblia Szövetség Protestáns Teremtéskutató Körének vezetője. Szolgálati területe a keresztyénség és tudomány kapcsolata, a Biblia hitelességének képviselete. Hivatásában fontos személyes Igéje: A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme (Péld 9,2). A Miskolci Egyetem professzora, korábban a Budapesti Műszaki Egyetemen dolgozott. Anyagtudománnyal, nanotechnológiával és termikus analízissel foglalkozik. A Journal of Thermal Analysis and Calorimetry folyóirat főszerkesztője.
Számos díjat és elismerést kapott, pl. Swietoslawski Award (2024), MTA Ifjúsági Díj (2010); EMRS Graduate Student Award (2009); Scopus Fiatal Kutatók Fődíja (2008); ICTAC Young Scientist Award (2008).
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!