Leginkább milyen közeg formálta gyermekként?

Kevés dologra emlékszem a gyermekkoromból. A családom anyai részről zsámbéki, apai ágról töki. Egymás mellett lévő két település: a jellemzően katolikus nagyközség – ma már város – és a kis református falu, itt nőttem fel. Egy templom volt Tökön, és mi a parókia utcájában laktunk. A nyolcvanas évek végén érkezett Bereczky Zoltán lelkipásztor az egyházközségbe, éppen amikor kezdtem hittanórákra járni, majd ifjúsági bibliaórákra. Mondhatni, belenőttem a közösségbe. 2006 óta szolgálok presbiterként, vagyis idén húsz éve. Most ugyan Zsámbékon lakunk a családommal, de megmaradtam a töki gyülekezetben.

Hogyan vált személyessé a hite?

Sokan vannak, akik meg tudják jelölni a megtérésük konkrét időpontját. Én nem tudok ilyet mondani. Hívő családban nőttem fel. Egyetemi éveim egy része alatt kevésbé foglalkoztam a hit dolgaival: ritkábban jártam gyülekezetbe, nem tartottam ezt akkor annyira fontosnak. Aztán az egyetem vége felé visszatértem. Meg kellett érnem arra, hogy felnőttként is megtapasztaljam: erre szükségem van.

Milyen irányba vitték a tanulmányai?

Tökön sajnos nincs hagyományos általános iskola, így Zsámbékra jártunk át. Középiskolába már Budapestre jártam, próbálkoztam a Baár–Madas Református Gimnázium felvételijével is, de nem sikerült, így a Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségiztem. Megpróbáltam a jogi felvételit, de oda nem vettek fel. Ezután kérdezte meg Bereczky Zoltán: miért nem jelentkezem a református egyetemre? 1998-ban vettek fel a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakára.

Lassan huszonnyolc éve itt koptatom a lépcsőket, a lépcsők meg a cipőmet. Tényleg nem volt olyan év, amikor ne lettem volna jelen az intézményben, hiszen kommunikáció szakon 2005-ben végeztem, és nem sokkal utána már megbízott oktatóként dolgoztam. 2021-ben szereztem meg a doktori címet, rá három évre tanszékvezetővé neveztek ki.

Miként vált az újságírás az élete részévé?

Végzős egyetemistaként megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék a Reformátusok Lapjánál dolgozni. És még abban az évben az egyik tanárom megkeresett, miszerint látott egy hirdetést, újságírót keresnek, mindenképpen jelentkezzek. Fel is vettek a reformatus.hu-hoz és a Reformátusok Lapjához félállásban, eleinte az ifjúsági oldalt szerkesztettem, majd főállású újságíró lettem, később főszerkesztő-helyettes, majd főszerkesztő. 2007-től 2021-ig dolgoztam a lapnál. Ezután a Szabad Földnél szerettem volna elhelyezkedni. Lehetetlennek tűnt, de néhány hónap múlva oda is felvettek. Nem mi irányítjuk az életünket, az Úristentől kapjuk a vezetést.

Egyetemi oktatóként érez egyfajta többletküldetést, azaz elhívást az evangélium hirdetésére?

Fontos, hogy úgy jelenjek meg a hallgatók előtt, ahogyan az egy református egyetem és általában egyházunk alapvetéseinek megfelel. Igyekszem példát mutatni a viselkedésemmel, azzal, ahogyan a hallgatókhoz szólok. Nem szoktam sokszor magamról beszélni, de ha szóba kerül, akkor talán azzal is példát mutathatok, hogy lehet családban élni, léteznek olyan értékek, amelyeket érdemes követni. Nem prédikálok az órán, nem tartok igemagyarázatot az előadásokon, hiszen az én tantárgyaim nem erről szólnak. De igyekszem hiteles keresztyénként megjelenni az oktatásban és más területeken egyaránt.

Hol tud a legkönnyebben elcsendesedni?

Az otthon és a templom mellett leginkább a szőlőhegyen. Egy présház és egy pince 1854 óta öröklődik a Németh családban. Most édesapámmal, a fiammal és a többi családtaggal gondozzuk a szőlőt. Régen kevesebbet tudtam kijárni, de talán most már elég nagyok a gyerekek, nekem is több időm jut rá. Ez kapcsol ki. Van egy kis szőlőnk, abból némi borunk, de emellett sok minden mással is foglalkozom. Szeretek cikkeket írni, beszélgetni emberekkel, tanítani az egyetemen. Mindig olyan tevékenységet keresek, amellyel emberek között lehetek. A szőlőben pedig el lehet mélyülni, gondolkodni, szemlélődni.