...szól János apostol első levele, hiszen ez a lényege Jézus Krisztus életének és halálának. Amiről Jézus tanít a hegyi beszédben, az nem költészet, nem naiv álom, hanem olyan érték, amelyet örökül hagyott követőinek, az egyetlen lehetséges életgyakorlat a valódi békesség megteremtésére. „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.” (Mt 5,44)

János nyomán azt gondoljuk, hogy könnyedén meg is lehet különböztetni a szeretetet és a gyűlöletet magunkban és másokban. Csakhogy úton-útfélen mindenki a szeretetről szónokol, mert az tetszetős, elandalító és romantikus hangulatba hozza hallgatóit, mert azzal mindenki egyetért, és az oldalukra áll. Megnyerték. Ha a szeretetet emlegetjük, abból nem lehet baj, jóindulatot mutat, és rokonszenvet ébreszt. Mindenki azzal áltat minket, hogy őbenne szeretet van, a vele egyet nem értők az ellenség, ők gyűlölnek.

A forradalom hetvenedik évfordulóján feszítő a kérdés: és mi lesz az igazsággal? Meg lehet-e békülni? Lehet-e szeretni a diktatúra embereit? Emberileg nem lehet. Megannyi fájdalmat, félelmet, igazságtalanságot, kiszolgáltatottságot okoztak emberek tömegeinek és családoknak, ezekről nem lehetett beszélni, csak elszenvedni! Emberileg nem lehet szeretni a hatalmaskodókat, a csúfolódókat, a bántalmazókat. És isteni szeretettel (agapéval) lehet? El tudjuk-e viselni ezt a paradoxont, amelyre Jézus meghívott minket?

Túlzás? Ezt Krisztus sem gondolhatta komolyan! Botrány! Hogyan kell szeretni az ellenséget, az üldözőt? Hiszen hazugság a bűnök elfedezése, a fájdalmas valóság elkenése! Bűnpártolás. A bűnösöknek bűnhődniük kell! Igazságos, jogos elbírálásban kell mindent megvizsgálni, rendezni!

De nem éppen az „agapé” ereje, ha nem fegyverrel, hatalommal, nem szenvedélyes gyűlölettel ütünk vissza, hanem emberséges bánású törvénykezéssel? Csakhogy tizennyolc évvel ezelőtt is történt próbálkozás, e lap hasábjain is olvasható volt a kezdeményezés a múlt feltárására. A leleplezés során sokkolt a felismerés, hogy túl érzékeny és összetett téma ez.

Nem puszta adatok és nevek, listák közzététele tisztázza az igazságot. Megfélemlített, megkínzott embereket érint, áldott életű, neves lelkészeket is, akiket beszerveztek vagy megkörnyékeztek, megfigyeltek, zsaroltak. Töredékes az ismeretünk. Közben mégsem kellene engedni, hogy az ítélkezők írják meg helyettünk a történelmet, akik azt állítják: az igazságot keresik, amely szép, új világot hoz majd, amelyben szeretet lesz. Akarjuk-e mi inkább Krisztus szeretetét követni?