Miért fogadta el a püspökjelöltséget?

Tiszántúl a hitbéli hazám. Itt nőttem fel, lettem keresztyén emberré, és szolgáltam az első tizenegy lelkészi évemben. Öt éve hazajöttem, és örömmel adom át falusi, városi, gyülekezeti, iskolai és diakóniai tapasztalatomat. Tudom, hogy a döntéseim életeket érintenek, felelősséget vállalok értük. Elérhető, világos irányt mutató vezetést szeretnék, amely a legkisebb gyülekezetet is segíti. Az egyház Krisztusé, hűséggel szolgálom püspökként is.

Mely területeken látja a legnagyobb szükségét a változtatásnak?

A bizalom és a lelkipásztori szolgálat feltételeinek helyreállításában. A magány, a bizonytalan megélhetés és a sok adminisztráció a szolgálattól veszi el az erőt. Elengedhetetlen a gyülekezeti tagok és a presbiterek aktívabb bevonása. Szakmai segítséget szervezek a könyvelési, pályázati és jogi feladatokhoz, a pályakezdők mellé mentort, a lelkészeknek bizalmas lelkigondozást és megtartó közösséget. Kezdeményezem egy kiszámíthatóbb, részben támogatott, szolidaritásra épülő illetményrendszer kidolgozását és a tervezhető szabadságot, hogy minden lelkipásztor pihenhessen. Több lelkésznő is szóvá tette, hogy a nőkre gyakran csak titkárnői vagy „sütisütő” szerepben tekintenek. Abban szeretném támogatni a nőket, hogy saját szándékuk szerint akár vezetői pozíciót vállalhassanak, és megélhessék az anyaságukat is. Személyes jelenlét, érdemi válaszok, érthető döntések és névvel vállalt felelősség szükséges. Nekem is ki kell mondanom Isten előtt, miben kell változnom. A rendezettség időt szabadít fel az Igére és az emberekre, hogy a lelkipásztor Krisztus hiteles és örömteli szolgája lehessen.

Hogyan segítené a fiatalok tartós egyházi kötődését?

A fiatal akkor kötődik, ha komolyan veszik a kérdéseit, és számítanak rá. Akkor is legyünk jelen, ha nincs kész válaszunk. A hittant, a konfirmációt és a gyülekezeti életet személyes kapcsolatok kössék össze. Legyen mentor, ifjúsági közösség, valódi szolgálati lehetőség és részvétel a döntések előkészítésében. Érthetően beszéljünk Krisztusról, és éljünk abból, amit hirdetünk. Lássák, hogyan kérünk bocsánatot, hogyan figyelünk a gyengébbre, hogyan maradunk egymás mellett. Így válhat otthonukká a gyülekezet.

Mikor utasított vissza legutóbb egy népszerűnek ígérkező kezdeményezést, és miért?

Évekkel ezelőtt egy idősotthon hirtelen vezetőváltása után fél évre kértek fel vezetőnek. Bár másik intézményt és az egyházi szociális módszertani munkát is vezettem, de a szükség miatt segítettem, ami magasabb fizetéssel is járt. Eltelt fél év, majd újabb hat hónap utód nélkül. Egyre kevesebbet láttam a feleségemet és a gyermekeimet, a fő szolgálati helyemen pedig türelmetlenebb lettem. Kértem a megbízatás lezárását és az utódkeresés gyorsítását. Hála Istennek, ez sikerült. A kisgyermekeimet, a feleségemet és a belső békémet nem áldoztam fel a több javadalomért és a magasabb pozícióért. A mindennapjaim békésebbek lettek.

Mi a legnagyobb félelme vezetőként?

Attól tartok, hogy eltávolodom a rám bízottaktól, nem hallom a „megoldjuk” mögötti fáradtságot, a hallgatás mögötti félelmet. A diakóniában megtanultam, hogy minden döntés az életet és az emberi méltóságot érinti. Olyan munkatársakra van szükségem, akik készek bírálni a döntéseimet. Nekem pedig késznek kell lennem beismerni a tévedésemet és változtatni. Saját akaratunkat veszélyes összetéveszteni Istenével. A vezető is vezetésre szorul: az Ige mércéjére, imádságra, testvéri közösségre. Végső hűségünk Krisztusé.

Fotó: Miskolczi János