Választás ’26 – Tiszántúli Református Egyházkerület – Gaál Botondné Czeglédy Mária főgondnokjelölt
Gaál Botondné Czeglédy Mária főgondnokjelölt:

Debrecenben születtem, ősi református lelkészi családban. A református gimnáziumban érettségiztem, majd általános orvosi diplomát szereztem 1976-ban. Gyermekfogszakorvosként negyvenhárom évig dolgoztam, huszonegy évig voltam a debreceni városi fogászat intézetvezető főorvosa, tizenhat éven át a városi Vöröskereszt elnöke, évekig a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának tagja. A Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség presbitere vagyok 2012 óta. A Tiszántúli Nőszövetség elnökeként szolgálok 1995 óta. Három gyermekünk van, férjem egyetemi tanár.
Miért vállalta a jelölést?
Eddig is folyamatosan vállaltam gyülekezeti szolgálatot, mert úgy éreztem, hogy a „szolgáljatok az Úrnak örömmel” zsoltáros felszólítás engem elkötelez. A Krisztus egyházát több nemzedéken át hűséggel szolgáló őseim iránti megbecsülés miatt is vállaltam a jelölést. Volt közöttük gályarab lelkész, bibliafordító tudós, Kálvin műveit fordító és gyakorlati teológiai professzor. Az egyik nagymamám írta A papnék könyvét. Így elkötelezett és elhívott gyülekezeti tagként szeretnék hozzájárulni a magyar reformátusság nemzetújító szolgálatához.
Mely területeken tartja leginkább szükségesnek a változást?
Őseink komolyan vették az ecclesia semper reformanda reformátori örökséget. Ez a mi korunkban azt jelenti számomra, hogy a Krisztus-követő embernek szüntelenül nyitottnak kell lennie az igei üzenet iránt, egyúttal haladnia kell előre a mindig új minőségű keresztyén szemlélet megvalósításában. Az evangélium jobb értése végett minden szellemi területről lehet kölcsönözni segítséget. Valamennyi honfitársunk számára pedig hangsúlyoznunk kell, hogy a Szentírásnak a modern ismeretekkel felruházott ember számára is van megszólító üzenete, nekünk viszont életünk példájával azon kell munkálkodnunk, hogy a magas tudománnyal megajándékozott emberekhez is eljusson az evangélium engedelmességre és megbékélésre hívó szava. A presbitertársaimmal együtt ez most különös küldetésünk!
Mit tenne azért, hogy a fiatalok szorosabban kötődjenek az egyházhoz?
Két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Először arra, hogy az igehirdetések legyenek sokkal rövidebbek, rendszerezettek, érthetőek és érdekesek. Másodszor pedig az igehirdetéseknek legyen megszólító jellege, lehetőleg személyre szabottan. A gyermekeim és unokáim példája révén azért gondolom így, mert a református gyülekezeti élet közösségformáló ereje alapvetően mindig az igei üzenet, központi eseménye a lelkész prédikációja és ebből következően az Igére figyelő gyülekezet küldetéses magatartása. Ezeket kell vonzóbbá tennünk. Nemcsak a fiatalok számára, hanem mindenkihez szólóan.
Mikor mondott legutóbb nemet egy népszerűnek ígérkező ügyre? Miért döntött így?
Mint orvos, mint anya és nagyszülő a gyermekek korai és túlzott kötődését az okostelefonhoz folyamatosan nagyon ellenzem, mert káros és veszélyes az ifjúság testi-lelki fejlődése szempontjából. Ugyanígy védem a gyermekeinket a káros genderszemlélettől, pláne az ilyen tartalmak iskolai megjelenéseitől. Kiállok a házasságon alapuló örökbefogadás mellett, mert az stabil, egészséges nevelést biztosít. Pál apostolt szoktam idézni arról, hogyan kell értelmezni a keresztyén házasságot és a családot, amely ilyen formájában valósítja meg Isten teremtési rendjét. Én úgy szoktam nemet mondani, hogy a pozitív dolgokat helyezem előtérbe.
Mitől tart vezetőként a leginkább?
Vezetőként, nőként én elsősorban nem egyházkormányzati ügyes-bajos dolgokra gondolok, hanem arra, hogy Krisztus indulatával a lelki élet fontosságára, jobbítására kell irányítanom a figyelmet. Arra, hogy a gyülekezeteink békességben élő szeretetközösségek legyenek, hogy a szüntelen imádkozás erejével mintát jelentsenek a külső környezetük számára, és ezáltal az evangélium erejének felmutatásával elindíthassunk egy modern református ébredést. Ez volt a vágyam a három évtizedes nőszövetségi szolgálatom alatt is!
Fotó: Portré Fotó 2004 Kft.