Szikrázó napsütésben kanyarog a csónakunk a Tisza-tavon. Körülöttünk az októberi táj minden szépsége: utunkat zöld, sárga, barna, bordó levelekkel tarkított fák és halovány sás szegélyezi, felettünk a ragyogó kék ég, alattunk a mélysötét, helyenként sulyommal borított víz. Csak az indulás nehéz, a motor nem bírja a munkát. Öten ülünk a csónakban, de nem ez a gond – olyan sekély a kikötőben a vízszint, hogy leér a hajócsavar.

A legrutinosabb utas, Poroszló református lelkésze, Pál László határozott mozdulattal ellök bennünket a partról, fél méterrel beljebb már akadály nélkül berren fel a motor. Idegenvezetőnk, az Ezüstponty Horgászegyesület elnöke, Gacsal József magabiztosan kormányoz, látszik, nem először küzd meg az elemekkel. Kísérőink a kezdeti nehézséget letudva azonnal leszögezik: mivel a Tisza-tó ember alkotta gyűjtőterület, nem ugyanazt jelenti az alacsony vízállás, mint például a Balatonnál. Bár a szemünk megszokta, hogy több a víz a mederben, ez nem a „természet rendje”.

E tudással felvértezve nyugodt szívvel gyönyörködünk az idei, a korábbi évektől valóban jócskán eltérő látványban. Alig pár métert teszünk meg, máris egy hódvár mellett haladunk el, felettünk fekete kormoránok csapata száll, kicsivel később egy part menti vaddisznónyomra lelünk a szárazra került mederben. Színes, hangos, illatos, élettel teli e táj – még akkor is, ha a sás elszíneződésén látszik, az aszály előtt meddig ért a víz. A növényzet, de a homokpadok mérete és a szárazon álló mólók is mutatják: valami tényleg megváltozott.

– Az aszályos időben szükségesnek látták a döntéshozók, hogy a kiskörei erőművön át leengedjék a tavat, mert ezzel tudták Szolnok vízellátását biztosítani. Bár ez minden évben megtörténik, de csak a turistaszezon után, novemberben. A Tisza-tó körül élőknek ismerős a téli szint, senki sem lepődik meg azon, hogy olyankor sekélyebb a tó – az viszont különleges volt, hogy nyár közepén festett így a táj. Mivel tudtam, hogy a rendkívüli aszályos idő mellett ez nem szokványos jelenség, igyekeztem meglátni az újdonságban rejlő szépséget. Például a kiürült meder, a cserepes iszap a víz nélküli nádasokkal sok helyen olyan, mint egy absztrakt festmény, és erre igenis jó rácsodálkozni – magyarázza Pál László.

PÁL LÁTOMÁSA

A református lelkész drónfotói és -videói bejárták az internetet az elmúlt hónapokban. A lelkipásztor a templom tetőszerkezetének felújításakor kezdett drónozni, szerette volna megmutatni a munkálatokat és azok eredményeit. A tető elkészült, a kedvtelés megmaradt: Pál László immár a Tisza-tavat videózta, azzal a céllal, hogy a környéket újfajta módon mutassa be a turistáknak.