Teológuskoromban a Ráday-kollégiumban lakott néhány külföldi ösztöndíjas, a legérdekesebbek akkor az afrikaiak voltak. A számunkra ismeretlen világból érkezettek, miután úgy-ahogy megtanulták a nyelvet, egyszerre több egyetemre jártak, teológiát is tanultak. Egy téli vizsgaidőszakban kopogtatott egyikőjük, kezében tartva egy könyvet, amelyből vizsgára tanult. Az oldal alsó sarkában egy kis rajz, alatta a szöveg: a mohácsi vész. Kérdőn nézett rám: „Mi az a mohácsi vész?” Próbáltam egyszerűen elmondani, majd hosszan elgondolkoztam: megérthető-e ez a kifejezés másoknak, mindazzal, ami hozzá tartozik?

Némely dátumok még akkor is belénk ivódtak, ha általában nem tudtuk megjegyezni a nagy történelmi időpontokat. Ilyen 1526 is, a mohácsi csata éve. Ráadásul a nemzeti emlékezetben még erősebben él évek óta nemcsak az idei évforduló miatt, hanem az újabb és újabb, a modern technikát is használó tömegsírfeltárások és az abból levont következtetések okán is.